Csíksomlyó

Csíksomlyó. Ha valaki meghallja ezt a szót, egyből tudja, mit is takar e helységnév. Ez az a hely, ahova évente több ezren zarándokolnak el, hogy részt vehessenek a pünkösdi búcsún. Ebben az évben nekem is lehetőségem adódott arra, hogy ellátogassak ide, és saját szememmel győződjek meg arról, amit eddig csak olvastam vagy hallottam.

Az idei osztálykirándulásunk keretében Erdély bizonyos részeit jártuk be, persze a fő úti célunk Csíksomlyó volt. Már a kirándulásunk címe is hirdette, mi is lesz a célunk: „Erdély-járás felsőfokon, avagy a Csíksomlyói búcsú és honismereti Erdély-járás”. Amellett, hogy részt vehettünk az összmagyarság ünnepén, megismerkedhettünk e csodás vidékkel is.

Kazinczy Ferenc melszobrának megkoszorúzása

A tervezett programunk rendkívül zsúfolt volt, hiszen négy napba kellett belesűríteni a legérdekesebb látnivalókat, a legjelentősebb műemlékeket. Számos helyen jártunk, szebbnél szebb dolgokat láttunk, rengeteg ismerettel gazdagodtunk. Jártunk például Érsemjénen, ahol Kazinczy Ferenc mellszobrát tekintettük meg vagy nagyon tetszett Mikházán az Erdélyi Tündérkert Alapítvány, az iskolanővérek erdélyi zenés, hagyományőrző missziójának előadása, ahol a gyerekek adtak nekünk énekes műsort. Utunk során meglátogattuk még Székelyudvarhelyt, Székelyvarságot, Kolozsvárt, Nagyváradot, és még számos magyar híresség emlékművét (például Bocskai István, Petőfi Sándor, Wass Albert, Kölcsey Ferenc, Apáczai Csere János, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Tamási Áron), ahol felolvasva élettörténetüket és egy-egy részletet valamely művükből emlékeztünk rájuk, majd megkoszorúztuk az adott emlékhelyet.

Utunk a művelődés mellett hitünk erősítésére is alkalmat adott. Reggel és este közösen imádkoztuk a zsolozsmát, a minket kísérő Zoli atya pedig szentmiséket is tartott nekünk.

Természetesen kirándulásunk tetőpontja a Csíksomlyói búcsú volt. Már a Nyeregbe való feljutás is kihívás volt, hiszen rengeteg ember tartott fel oda, és a tömeg miatt nagyon lassan, szinte csak lépésben lehetett haladni. Figyelnünk kellett, hogy ne szakadjunk el egymástól, össze kellett tartanunk, figyelnünk a másikra, nehogy elkeveredjünk a csoporttól. Három óra alatt értünk fel, de megérte. Először is a látvány, ami ott fogadott, lenyűgöző volt. A rengeteg ember, akik mind a szentmise kezdetét várják. Amerre csak a szem ellátott, színes pontok terültek el, jelezve, hogy a helyszín zsúfolásig megtelt a zarándokokkal. Letelepedtünk, és vártuk a szentmisét, mely hamarosan el is kezdődött. Az egésznek a hangulata, a levegőt átjáró meghittség lenyűgöző volt. A mise közepén leszakadt az ég, és mintha dézsából öntötték volna, zuhogott az eső. Magam is gondolkodóba estem, hogy ez vajon Isten „sírása”-e, hiszen itt gyűlik össze a magyarság, mindenhonnan érkeznek magyar zarándokok, itt emlékeznek a múltra, itt imádkoznak a jövőért. Ez az egész olyan felemelő érzéssel töltött el, hogy én is ott lehettem, részt vehettem ebben, hogy örök emlék marad. Amellett, hogy lélekben erősödtünk, láttuk azt a rengeteg embert, akik annyi helyről érkeztek, annyit utaztak azért, hogy ott lehessenek és búcsút nyerhessenek. Ennél szebb dolog aligha létezik.

A 2011-es csíksomlyói búcsú mottója: „Mária által, Jézushoz!” Ezen osztálykirándulásunk során nemcsak Erdéllyel ismerkedtem meg, hanem magam is közelebb kerültem Jézushoz, Mária által.

Csicsiri Dorottya