A tavalyi kezdeményezést folytatva, idén is megrendezésre került a kistarcsai plébánián a Házaspár találkozó. A találkozó célja nemcsak fizikai találkozás a kistarcsai házasok számára, hanem egyfajta lelki nap, ahol töltekezni, megerősödni lehet, és tanulni másoktól és a meghívott vezetőktől.
A találkozó minden kistarcsai házaspár számára nyitott, sőt a jegyesek is meghívást kapnak. A résztvevők sokszínűségét az is mutatja, hogy az egy éve házasodottaktól a több mint harminc éve házasokig tettek eleget a meghívásnak.
Az idén – a tavalyi találkozóhoz viszonyítva – néhány párral kevesebben voltunk, de ugyanabban a családias, meghitt és felszabadult hangulatú együttlétben volt részünk.
A nap a Jöjj Szentlélek Úristen kezdetű énekkel és közös fohásszal indult, majd a délelőtt folyamán megnéztük a Ha a férfi igazán szeret című filmet Kovács Bernadett és Dabóczi Rita nővér–pszichológusok irányításával. Ez annyiban tért el egy hagyományos filmnézéstől, hogy időnként megállították a filmet, és lehetőségünk volt az addig látottakról beszélgetni. Nemcsak a vezetők, hanem a résztvevő házaspárok is nagyon érdekes véleményeket, meglátásokat fogalmaztak meg. Ha a moziban vagy otthon néztük volna meg a filmet, csak a töredék mondanivaló jött volna át.
A film az alkoholizmus problémáján keresztül mutat be egy párkapcsolatot, ami a kommunikáció javítása és az őszinte egymásra figyelés által sikeresen átvészeli a házasság legkomolyabb nehézségeit is. Nyilván mindenki mást vitt haza a filmből, mert minden párkapcsolat más és más, de két dologban egyetértettek a résztvevők:
– Nem önzően kell szeretnünk a házastársunkat, hanem úgy, ahogyan ő azt be tudja fogadni, és a szeretetünkkel ne fojtsuk meg, hanem gazdagítsuk a másik személyiségét.
– A közösség elengedhetetlen (barátok, nagycsalád, egyházi közösség), hiszen a befele fordulás elmagányosít önmagunktól és a másik embertől egyaránt. Kell, hogy legyen kivel megosztani az érzéseket, az élményeket, legyen az pozitív vagy negatív.
Ebéd után hosszas kávézás és süteményezés közepette lehetőségünk volt kötetlenül is beszélgetni, megosztani egymással a véleményünket.
Délután Somogyiné Dr. Petik Krisztina pszichológus tartott előadást Kommunikáció a családban címmel, aminek a keretei között több megbeszélni való feladatot is kaptunk, különféle típusú csoportokra osztva: párok, férfiak, nők.
Ezek nagyon tartalmasak és izgalmasak voltak. Időnként az őszinteség összemosolygásra késztette a párokat, vagy éppen nevetésre a csapatot, amit azért volt jó megtapasztalni, mert ilyenkor az válik egyértelművé, hogy minden házaspárnak megvan a maga egyedi története, ugyanakkor vannak olyan momentumok, amelyek majdnem minden házasságban jelen vannak. Ezekről nyitott körben beszélgetve ráébredünk, hogy nem vagyunk egyedül a kihívásainkkal. Megosztva véleményünket másokkal tanulunk és taníthatunk.
A nap szentmisével zárult, és egy belső elhatározással, hogy reméljük, jövőre is itt leszünk .
A 2011-es év, mint tudjuk, a Család éve, és nemcsak keresztény körökben, hanem több világi médiának is kiemelt témája a család. Közismert pszichológusok és szakemberek keresik a családot érintő problémák megoldását.
Ez azért is fontos, mert a világi fórumok is felismerték, hogy válságos
a házasságok és a családok helyzete. Nem kell részletezni, csak körül kell néznünk: válások, elhidegült kapcsolatok, megtört felek, szomorú gyermekek, akik valójában nem tehetnek semmiről.
Mi, keresztény házaspárként úgy érezzük, hogy ha a házasságok, a párkapcsolatok Istenbe gyökereznek, és képesek a Szentlélek kegyelme által újra és újra megújulni, akkor maga
a család intézménye is sokkal stabilabbá válik. Fontos tudatosítani, hogy mi magunk is bukdácsoló és bűnös emberek vagyunk, de a döntésünk, hogy szeretnénk jobbá válni, és egymás mellett kitartani egy életen keresztül, elég erőt és lelkesedést tud adni ahhoz, hogy ne fásuljunk bele a hétköznapokba, hanem folyamatosan küzdjünk egymásért.
Tavaly a Mécs találkozón mondta Bíró László püspök atya, hogy a házaspároknak receptre kellene felírni
a közös élményeket, különben elhidegülnek, aztán elidegenednek egymástól. Kell, hogy legyenek ünnepeink. És ez a találkozó épp egy ilyen ünnepi lehetőség minden házaspár számára.
Hálásan köszönjük a magunk és az összes résztvevő házaspár nevében az atyáknak, a szervezőknek, az előadóknak és nem utolsó sorban a lelkes segítőknek ezt a szép napot. Ezúttal hívni, biztatni szeretnénk azokat is, akik idén nem jöttek el, hogy jövőre engedjenek a Szentlélek hívó szavának, és tegyenek félre minden teendőt, jöjjenek és éljék meg ők is ezt a belső örömöt, amihez semmi másra nincs szükség, mint „Jelen-létre” és őszintén nyitott szívre.
Bálint Arnold és Brigitta