A kalászszedő Rut

Hittanos napközis tábor a plébánián

Július 4–8-ig gyerekzsivajtól volt hangos a plébánia, szó szerint elleptük az egész épületet. A tetőtéri baba–mama helyiségben helyeztük el az ovisokat. Az alagsori két teremben az elsősök, második osztályosok, valamint a felsősök és a garázsban az elsőáldozók tevékenykedtek. Összesen nyolcvan gyereknek jutott hely, több jelentkezőt sajnos el kellett utasítani, ezért jövőre két időpontban, két napközis tábort szervezünk, hogy minden kistarcsai hittanos gyerek eljöhessen.

Táborunk fő célja Rut könyvének megismerése volt. Minden nap a Rendvágás köré építettük fel a napi programot, ahogy a régi aratók is rendet vágtak a gabonában, úgy mi is minden nap egy rendet vágtunk Rut könyvéből.

Minden gyermek életkorának megfelelő feladatos füzetet kapott, amelyet a csoportvezetővel közösen oldottak meg. Ebben a füzetben volt a kalászgyűjtő kosár, amelyben a különböző feladatok elvégzéséért kalászokat lehetett gyűjteni.

Az első napon a kicsik talpfestéssel lábnyom-utat készítettek, a nagyok pedig iránytűt hajcsatból és cérnából. Délután ki is próbálhatták, hogy milyen pontos szerkezetet készítettek, mert az iránytű segítségével kellett a csömöri túra alkalmával megoldaniuk a tájolási feladatokat.

Kedden délelőtt uszodába mentünk, nem kis feladatot adva az úszómesternek, hogy felügyelje a nem mindennapi létszámot. Ebédelni az iskolába jártunk, ahol finom ebédet főztek és a tízórai, illetve uzsonna is tartogatott mindig valami meglepetést, gyümölcsöt, édességet. Ennek a keddi napnak az igazi meglepetése az óriáscsúszda volt, amit a plébánia udvarán állított fel egy csömöri vállalkozó, aki ezt a játéklehetőséget ajándékba adta nekünk egy egész délutánra.

Szerdán kirándulónapot tartottunk. A nagyok Pintér András tanár úr vezetésével geoláda kutatásra indultak Kerepes és Mogyoród felé, több, mint 15 kilométert gyalogoltak, közben rejtélyes feladatokat oldottak meg. Szomjukat hideg tejjel csillapították útközben, hazaérkezve a Györkös cukrászdában jutalom fagyit kaptak azért, hogy ilyen jól tűrték a kirándulás fáradalmait ebben a rekkenő hőségben.

A kicsik hasonló irányba indultak, csak éppen HÉV-vel, úti célunk a gödöllői Erzsébet-park volt. Már az indulásunk is izgalmasra sikeredett, mert a jegypénztáros az ötven gyereknek egyesével volt csak hajlandó kiadni az oda-vissza jegyet, és ennek a kitöltése, majd félórát vett igénybe. A HÉV szerelvény beérkezett, és ő még mindig számolt, így más megoldás nem volt, mint a masinisztával egyezkedni, hogy várjon meg bennünket. Erzsébet-parkban rókavadászat vette kezdetét, minden gyermek lázasan kutatta a sziklák közé rejtett rókákat. A megtalált példányok párját is meg kellett keresni, ezzel elkezdődött a csere-bere egymás közt. A fáradalmakat fagyizással pihentük ki és ebédre visszaértünk Kis­tarcsára.

Csütörtökön uszodáztunk, kézműveskedtünk, megfigyelhettük és ki is próbálhattuk, hogyan lesz a kalászból kenyér. A plébánia területén szétszórtuk a kalászokat a gyerekeknek és ők versenyszerűen összegyűjtötték a lepedőjükre. Ezután következett a cséplés, ahol a fiúk kiélhették testi erejüket ugyanis botokkal ütötték ki a kalászokból a szemeket. A szelelés már lassabban ment, több türelmet igényelt, így már csak a kitartóbb gyerekek maradtak a mozsárnál, hogy megőröljék a búzát. Természetesen sütésre is sor került amiben nagy szerepet vállaltak a fiúk, mert ők végezték a tésztadagasztás nehéz feladatát. Kenyérlángosunkat serpenyőben sütöttük ki, majd a táborlakók folyamatosan tüntették el a tányérokról, sőt néhány szerencsés szülőnek is jutott kóstoló.

Hamar elérkezett a tábor utolsó napja, ami azért még sok érdekes dolgot tartogatott számunkra. Délelőtt városunk végén akadályversenyt tartottunk, izgalmas feladatokkal, majd délután gyakoroltuk a miseénekeket, Tomecz Róbert kántor vezetésével. A szentmisére meghívtuk a szülőket is, így a templom megtelt. Somlai atya és Görbe atya celebrálta a misét, mi pedig énekeltünk. Jó volt ennyi gyereket látni Isten házában!

A táborzáró szentmise után kiderült melyik csoportból kik gyűjtötték a legtöbb kalászt. Nem csak ők kaptak jutalmat, hanem azok is, akik pl. megették az ebédet, vagy jó magaviseletük miatt kiérdemelték. Levetítettük a fényképeket, amelyek felelevenítették számunkra a héten történt eseményeket, jókat nevettünk. A plébánia udvarán tortával búcsúztunk egymástól. (Györkös Timi minden évben készít nekünk egy óriás tortát tűzijátékkal és rajta a táborlakók csoportképével.)

Ez a tábor immár negyedik alkalommal azért tudott ilyen jól sikerülni és ennyi élménnyel gazdagítani a gyermekeket, mert sokan segítettek.

Köszönöm a csoportvezetők munkáját!

Ovisoknál: Méhes Kriszti, Káldi Márta, Oláh Kriszti

1–2. osztálynál: Méhes Anita, Eszenyi Klaudia, Dolhai Bence

Felsősöknél: Kisréti Bogi, Baran Orsi, Baran Zsuzsi

Elsőáldozóknál: Onhausz Daniella, Méhes Dóri

Meg kell még említenem a szülőket, akik egy-egy nap végén összetakarították a termeket, mosogattak, pakoltak utánunk. Köszönet nekik!

Remélem a Rendvágás és a kreatív foglalkozások során minden gyermekhez eljutott az üzenet egy-egy morzsája a Szentírásból. Milyen az, ha valakinek idegenben kell élnie, hogyan kell alkalmazkodnia. Mit jelent a követés és ragaszkodás, amely később a hűség gyümölcsét teremheti meg. Az ószövetség népe megbecsülte a szegényt és a jövevényt, én is legyek a másik iránt figyelmes, vegyem észre a segítségre szorulót. A párválasztás örömöt, de terhet is jelent, a házasság alapja a vállalás: az egymással járó gondok-bajok, de örömök, áldások vállalása.

Mi is áldásban részesültünk e rövid idő alatt is, ami gyarapodást jelent és Isten családjához való tartozást, a benne való növekedést és épülést.

Méhes Zsuzsa táborvezető