Magyar Katolikus Karitász

A nyár az év azon jellegzetes időszaka, amikor egy picit mindenkinél megváltoznak az év közben kialakult rutinok. Az iskolák bezárnak, gyakrabban jönnek az unokák, a munkahelyen vágjuk a centit, mikor megyünk végre nyaralni és a kedvelt zöldségesre, fodrászüzletre egy-két hétre kikerül a leporolt tábla „szabadság miatt zárva”. A világ ilyenkor éli uborkaszezonját – ami idén sajnos finoman szólva sem sikerült eseménytelenre –, mikor kicsit minden lassabb, minden más. Jó néhány dolog azonban most is megőrzi állandóságát, melyek közül az egyik, a segítség iránt vágyakozók hangja.

Nekünk feladatunk meghallani ezeket az év azon szakában is, amikor a nyaraló felé robogó autó rádiója, a strandok, fesztiválok vidáman nyüzsgő forgatagának zaja szinte teljesen elnyomja azt. Így tudtunk segíteni (táborozási költségeik átvállalásával) három kisiskolásnak, hogy részt vehessenek a kis­tarcsai napközis, hittantáborban, két felső tagozatos fiatalnak pedig abban, hogy eljuthassanak a dégi hittanos táborba. Két kistarcsai ifjú lány pedig eltölthetett öt napot Drégelypalánkon, a váci egyházmegye karitász táborában. Boldog örömöt jelent, hogy összesen hét gyermeknek segíthettünk, hogy valamely táborban feledhessék a maguk mögött hagyott tanév minden fáradalmát és gazdagodjanak talán egy-egy életre szóló élménnyel.

A következő tanév pedig már itt kopogtat az ajtókon, újabb megoldandó feladatot állítva a szülők elé, akik a hiteltörlesztő összegek drámai növekedése mellé, most kapnak még egy súlyt a hátukra, füzetek, tankönyvek, írószerek, iskolatáskák, kollégiumi díjak számláiból… Ahogy nyáron, most is meg kell hallanunk e terhelt családok talán még ki sem ejtett, de mindenképp keserű sóhajait. Számukra is szeretnénk segítő kezet nyújtani, melynek részleteiről az októberi számban értesülhet majd minden kedves testvér. De addig is sorainkat zárjuk vidáman Nagy Nikolett beszámolójával, mely a drégelypalánki öt napból ad nekünk egy kis édes ízelítőt.

L.D.