Rózsafüzér

Weöres Sándor Öröklét című verse a valóság misztériumát feszegeti: Mert ami egyszer végbement/ azon nem másít semmi rend/ se Isten, se az ördögök/ múlónak látszik és örök.

Ami megtörtént, az már valóság. Vagyis az, amivel számolni kell. Mivel pedig vitathatatlan, hogy a történelem folyamán végbementek olyan cselekedetek is, amiket Isten biztosan nem akarhatott, ezért a valóság nem pusztán olyan, amilyennek Isten elképzelte. Ámde a valósághoz igazodni kell. Aki nem így jár el, azt maga a valóság sodorja el. Szükség van arra, hogy lássuk a határokat. A valóság határaira – származzanak bármilyen cselekedetekből is –, már kénytelenek vagyunk úgy tekinteni, mint Isten által elfogadottra.

Isten nem a bűneinket teszi magáévá (fogadja el), hanem azt a valóságot, amit a bűnös cselekedeteink hátrahagynak. Ő nem akarta ős-szüleink vétkét, azonban a következményt, az ember halálát, tényként elfogadja (magáévá teszi). Ettől kezdve a halál az emberi élet határa lesz. Ha tehát Isten akar valamit, akkor ő már számol ezzel a határral.

Fölmerül a kérdés: egy ilyen világban hogyan, milyen módon lehet meghatározni, hogy mi az Isten akarata, és mi az, amihez „csak” igazodni kell? De legyünk egészen konkrétak: vajon Szűz Mária hogyan, miből tudta kiolvasni, hogy mi az Isten akarata?

A válaszunk így szól: ténylegesen nem tudta, hogy mi az Isten akarata, de mindenestől átadta magát neki ezekkel a szavakkal: Teljesedjenek hát be rajtam szavaid. Mária viszonya a valósághoz egészen egyedülálló, mert nem húz határokat, és nem is igazodik hozzájuk. Pontosabban, számára Isten a valóság, de hogy Istennek hol vannak a határai – mi az amit megtehet, és mi az amit nem – azt nem firtatja. Így van ez egészen addig, amíg ő, az anya, meg nem ismeri egyszülött Fiát. Jézus világosan kimondta: Azzal kell foglalkoznom, ami Atyámhoz tartozik. Máriának azt kellett megértenie, hogy amit a Fia tesz, az az Atya akarata. Gyermekét figyelve, az Atya akaratát látta megvalósulni. Így volt ez akkor is, amikor a Golgotára követte, majd pedig holtan az ölébe fogadta a Testet.

Szűzanyánk mind a mai napig arra hív minket, hogy a rózsafüzért imádkozva, a titkokban szemléljük az Atya akaratát. Mert az olyan titok, amit a valóság, azaz maga az életünk nap, mint nap fölfedhet nekünk. Jóllehet, ami megtörtént, azon már ő sem változtathat, de ami még nem ment végbe, az lejátszódhat úgy is, ahogy Krisztussal és Máriával megtörtént: Atyám, a te kezedbe ajánlom lelkemet.

Görbe József plébános