Szent József halála

Irgalmas Isten! Könyörülj rajtam, Jézus Krisztus érdemeiért! Szívemnek fájdalma nagy. Ha te nem enyhíted, nincs, aki megenyhítse. Íme, én özvegyasszony vagyok, férjem elhagyott engem! Magamra hagyva sokkal gyöngébb vagyok, mintsem a bánatot, amely osztályrészemül jutott, hordozni bírnám.

Nincs, aki vigasztaljon e világon, legféltettebb kincsemet, életem támaszát, szívem örömét ragadta el tőlem a halál. Ő, az én szeretett férjem, az én társam nincs többé velem! Egyedül maradtam e puszta földön. Ezért sírok éjjel és nappal, s panaszom hangja úgy szól, mint a párját vesztett madáré mindenütt, amerre járok.

Szánd meg, Üdvözítőm könnyeimet, hiszen te magad is könnyeztél a koporsóknál. Adj vigasztaló erőt keresztény hitemben, hogy bánatomban el ne tántorodjam.

Nagy Isten! Én szegény, erőtlen leányod vagyok, nem tudom, mit döntöttél sorsomul. Nem ismerem utaidat, csak annyit tudok, hogy a gyönge nádszálat el nem töröd, és hogy nem telik abban kedved, ha teremtményeid itt a földön sokat szenvednek. Mi örömöd is lenne abban, Uram, hogy egy erőtlen leányodra olyan terhet rakj, amely alatt egy kőszikla is megszakadna? Meg nem érthetem, miért vetted el tőlem az én mindenemet. Nem is adatik meg ebben a rövid életben megtudni annak igazi okát, hogy ezt miért cselekedted? Azt tudom, hogy te adtad nekem őt, akit most elvettél tőlem. A tiéd volt ő, nemcsak az enyém. Tiéd mindenem, ha kívánod, oda kell adnom.

Én Istenem! Most már nincs e földön és az égben senkim rajtad kívül. Te vagy az özvegyek és árvák vigasza. Szívem immár nincs megosztva az ég és a föld között. Kietlen földi utamon egyedül vándorlok. Néhány kései virág az, ami még nyílhat földi utamon. Nekem az ég felé vezető úton kell haladnom, amelyen ő előttem hozzád jutott. Én Istenem! Vezess el engem oda, ahol te vagy, és ahol ő van, akit tőlem elvettél! Ámen.