Feltámadunk

A Magyar Értelmező Kéziszótár (1972) a temető címszó alatt ezt írja: A halottak eltemetésére hivatalosan kijelölt terület. A görög coemeterium szó, az alvók helyét jelenti.

Az ember természetéhez mindig hozzátartozott, hogy hallottait tisztelje, és megfelelő módon eltemesse (kivéve: háborúk, ellenség, gyűlölet). Az ószövetségben és az ókorban csak a város falain kívül lehetett temetni. A római jog elismerte a különféle temetkezési társulatok létezését, és ezeket a keresztényekre nézve még az üldözések alatt is tiszteletben tartották. Így alakulhattak ki Róma és az ókori városok környékén a keresztények közös temetkezési helyei, melyeket lefelé mélyített folyosókkal bővítettek, ha oldalirányú terjeszkedésre már nem volt lehetőség. Ezek lettek a katakombák, vagyis temetkezési helyek, melyeket később búvóhelyként használtak, vagy itt tartották a szentmiséket. Különösen tisztelték a híres vértanúk temetési helyét.

A középkor elején megszűnt a városon kívüli temetés törvénye. Így lehetett temetni templomokban, előcsarnokokban, altemplomokban, templom körül. Magyarországon kis településeken, falvakban, gyakorlatban volt a templom körüli temetés. A templomokat szerették magaslatra építeni, s körülötte temetni. Ezek voltak a templom-dombok. A sírokat kereszttel jelölték meg, a temetőket, pedig megáldották. Az egyház ma is a „szent helyek” között tartja számon a hívek temetkezésére szánt és megáldott temetőket.

Valamikor vidéki viszonylatban az egyházközségeknek saját temetőjük volt. A katolikus egyházközségek temetőiben nagy előszeretettel kápolnákat építettek. Itt néha szentmiséket mutattak be a meghalt hívek lelki üdvösségéért. Gyakorlat volt az is, amikor egy-egy család épített kápolnát, mely részben kriptául is szolgált. Nagy kőfeszület állítása is gyakori volt a temetőkben, lépcsőzetes kialakítással. Itt halottak napján, és novemberben a halottak hónapjában gyertyát gyújtottak, és imádkoztak halottaikért. Ezt a gyakorlatot általában azok követték, akiknek elhunyt szeretteiket ismeretlen helyeken temették el, vagy ismert helyen, de nagyon messze, és nem volt rá lehetőségük, hogy felkeressék e helyeket (pl.: hősi halottak).

Az egyház kéri, hogy katolikus vallású hívei sírját kereszttel jelöljék meg. Más vallásúaknál a fejfa használatos. Vigyázzanak a temető tisztaságára, rendjére, s a szent helynek kijáró tisztelettel legyenek ott. A hívek elhunyt rokonaik tiszteletére, a sírhalom helyén síremlékeket készítenek, melyeket meg is szoktak áldani. Templomokban nem szoktak temetni, ez alól kivétel a római pápa, bíboros, megyés püspök, akit templomában temetnek el. Ez a tilalom kimondottan templomokra vonatkozik, kápolnákra nem. A templomok alatt lévő altemplomba lehet temetni, hiszen azok az altemplomok nem a rendszeres szentmiséknek a helyei. A székesegyházak altemplomaiban temetik el a megyéspüspököt, a segédpüspököt, a püspöki helynököt, és lehet a kanonokokat is. Szerzetesek kezelésében lévő templomok altemplomában temették el a szerzetes közösséghez tartozókat. De az is gyakorlat volt, hogy a temetőkben kriptát építettek, szerzetesek részére, vagy külön temetői területük volt.

Új templomok építésénél az altemplomot úgy alakították ki, hogy urnák elhelyezésére is alkalmas legyen. Az urnahelyek bevételéből építették a templomot. Ezeket az altemplomokat meghatározott időkben nyitva tartják. Így látogatni lehet a halottakat, mint a temetőkben.

A temetőket bekerítik, rendszeresen nyitják, zárják. Ezzel természetesen nem tudják megakadályozni a kegyeletet mélyen sértő „sírgyalázókat” tetteik végrehajtásában. Elitélendők azok, akik akár virágot lopnak a sírokról, akár a síremlékekről fémtárgyakat feszítenek le, akár erőfitogtatásból sírköveket rongálnak meg, vagy döntenek le. Szép gyakorlat, hogy a nagy háborúk után a hősi halottaknak temetőrészt biztosítanak, és hősi emlékművet állítanak.

A temetők bejáratánál sok helyen olvashatjuk: Feltámadunk. A gondolkodó ember számára a temető szent hely. Értékeljük halottainkat, akik nemcsak valamikor, de most is a mieink.

Somlai József ny. plébános
Fotó: szentgyörgymezői temető. A kaput 1932-ben Madaras Aurél plébános állíttatta.