Szentmise

Beer Miklós püspök atya évente többször ír nekünk (papoknak) körlevelet. Ennek első része mindig a liturgiával, vagyis a szentmise áldozat bemutatásának pontosan meghatározott rendjével foglalkozik. Fölhívja a figyelmet arra, mit és hogyan kell tennie a papoknak és a híveknek. Illetve olyan helytelen példákra mutat rá, amiket orvosolni kell. Ez azért annyira fontos, mert minden túlzás nélkül állíthatjuk: az Egyház a szentmiséből él. A mostani – XVI. Benedek – pápánk így írt erről: „Az Egyház hozza létre az Eucharisztiát, és viszont, az Eucharisztia hozza létre az Egyházat”. Másik sokat emlegetett gondolata: „Az egyház az Eucharisztiában részesülők testvérközössége”. Mindennek magyarázatát a következőképpen adja meg: „Az Egyház tulajdonképpeni alapító gesztusa az utolsó vacsora. Ez a forrása és maradandó középpontja Isten új népének.” A szentmise tehát a Krisztusban hívők maradandó középpontja. Akik mélyebben szeretnék érteni ennek mondanivalóját, azok alaposan gondolják végig a következő idézetet: Az „eucharisztikus lakoma, amelyben az evés külső aktusában az egzisztenciák (értsd: az egyes emberek) összeolvadása történik – méghozzá úgy, hogy –, a szubjektumok (azaz a hívők) átjárják egymást”.

Minden hívőnek meg kell értenie, hogy a szentmisében nem lehet öntevékenyen részt venni. Mindenkinek megvan a maga feladata és tennivalója. Nos, éppen a tavalyi év végén, a körlevél egy olyan esetet hoz föl, mint rossz példát, ami sajnos nálunk, Kis­tarcsán is gyakorlat. Nevezetesen, a „misekönyv közöl két imádságot, amelyek közül valamelyiket a misézőnek halkan el kell imádkoznia a szentáldozás előtt. Vannak a mise szövegének olyan részei, amelyeket a pap nem a közösség nevében imádkozik, hanem csupán a maga nevében, hogy szolgálatát nagyobb lelki összeszedettséggel és bensőségesebben lássa el. Az ilyen imákat halkan mondja. Helytelen tehát az a gyakorlat, amelyet itt-ott bevezettek, hogy tudniillik ezeket az áldozás előtti imákat a közösség hangosan elimádkozza.”

Amiről itt szó van, az a következő imádság: Uram, Jézus Krisztus, az élő Isten Fia, te az Atya akaratából a Szentlélek közreműködésével halálod által életre keltetted a világot, szabadíts meg engem szent tested és véred által minden vétektől és minden bajtól: add, hogy mindig ragaszkodjam törvényeidhez, és soha el ne szakadjak tőled.

Szeretettel kérlek benneteket, hogy ezután, mindenki magában végezze (mondja) ezt az imát – ha akarja –, mivel kizárólag a papnak kell elmondania, de neki is csak halkan. Megértéseteket kérem! Kívánok nektek áldott nagyböjtöt!

Görbe József plébános