A Szentföld

Miért is megy az ember zarándokútra? A válasz nem bonyolult. A hit, remény és a szeretet megerősítése a cél.

Vannak az ember életében hullámvölgyek, mikor a hétköznapi élet gondjai megingatják hitében. Akad olyan is, akit a kíváncsiság visz. Sokan mondják, hogy minek, de észre kell venni a köztünk élő angyalokat, mert nincsenek véletlenek. Jeruzsálem az a hely, ahol Jézus élt, tanított, gyógyított és meghalt értünk. Nem csak a hitélet központja számos vallásnak, de történelmi jelentőséggel is bír. Nem szükséges útra kelni ahhoz, hogy valaki vallásos legyen, de van, akinek szüksége van arra, hogy útra keljen, és úgy legyen vallásos.

Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek. Igaz!

Kevés időt szentelünk lelki életünkre. Megint csak Jézus szavai jutnak az eszembe: Add meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené!

Saját életemből tudom, mennyire nehéz ezt a napi életben megvalósítani. Mi az igaz? Embernek és keresztények lenni, vagy kereszténynek és csak utána embernek? Ezt a kérdést tette fel Boronkai József atya, aki a szentföldi zarándokutunkat lelkileg és fizikailag vezette. József és Tibor atyák szentmiséi, példabeszédei nagy tanulsággal szolgáltak. Vannak életünkben jó és rossz döntések. A zarándokút melletti döntés a legjobb döntés volt. Ez sem véletlen, mert abban a pillanatban, ahogy kimondtuk, igen megyünk – mert egyezett Jézus akaratával –, elutazhattunk. Minden segítséget megkaptunk, így családunkból ketten is el tudtunk menni. Jó érzéssel töltött el, hogy Jézus életét nem csak a Bibliából olvasva, hanem személyesen is követhettük. Zarándoktársainkat jobban megismerve kiderült, valamennyien reménykedve, várakozással készültünk erre az útra, mely sok látnivalóval és hitünk megerősödésével ajándékozott meg bennünket. Örömünket fokozta, hogy a Tábor hegyén Székely János püspök atya által vezetett csoporttal is találkoztunk. A találkozás egy közös imádsággal, a Himnusz eléneklésével és püspöki áldással zárult. Megható és örömteli találkozás volt. A Miatyánk templomban járva a miatyánk jelentőségét, mint Jézus tanítását elemezve és annak értelemszerű imádkozását tanította. Ne megszokásból, hadarva imádkozzuk! Az imádságok mélyebb megértéséhez is szükségünk volt erre az útra, mert ott szembesült az ember a szavak jelentőségével.

Ez a zarándokút áldozatvállalással, lemondással járt sokunk részéről, de a kegyelem, amiben részesültünk megfizethetetlen.

Az anyagi világban csak átutazók vagyunk, a lelki értékeket visszük tovább. Mindenki szívében szülessen meg a kis Jézus!

Bagi Péterné, Varga Pisti