A szentgyónásról

Modern gyóntatóhelyiség

Modern gyóntatóhelyiség

Többször kérdezték tőlem ismerősök, hogy milyen gyakran kell szentgyónást végezni, kell-e minden szentmise előtt gyónni?

A II. Vatikáni Zsinat után sok minden megváltozott, csak itthon lassan jön szokásba. NEM KELL minden szentáldozás előtt szentgyónást végezni! Mennyien állnának minden szentmise előtt a gyóntatószéknél!

Az esti lelkiismeretvizsgálatnál ajánlott átgondolni, hogy mivel bántottam meg aznap a Jóistent, ha csak bocsánatos bűnöket követtem el, – pl. kisebb füllentés, ima elmulasztása miatt, Isten nevének felesleges említése, apróbb káromkodás hirtelen felindulásból, a filmben hirtelen feltűnő meztelenkedés nézése – akkor elég imában bocsánatot kérni és szívből bánni az elkövetett bűnöket. Ezt a katekizmus így fogalmazza meg: kisebb jelentőségű isteni parancs szándékos megszegése, vagy súlyos parancs megszegése nem teljes szándékossággal vagy tudatossággal.

Egyébként a szentmisében a közösség közgyónás formájában bűnbánatot tart – Gyónom a mindenható Istennek… – ott akkor is meggyónjuk ezeket a kisebb bűneinket.

Ha halálos bűnünk van, tehát amikor az ember tudva és akarva súlyos dologban nem engedelmeskedik Isten akaratának, akkor minél előbb gyónni kell! Ha így ér a hirtelen halál, nehezen kerülhetünk a mennyországba.

Az Egyház ajánlása, hogy havonta-másfél havonta gyónjunk, akkor is, ha nincs halálos bűnünk, mert ez növeli bennünk a megszentelő kegyelmet, ébren tartja a bűnbánó lelkületet és segít megszabadulni apróbb hibáinktól is, ilyenkor kell az apróbb, bocsánatos bűnöket is elmondani főleg, ha nincs is halálos bűnünk, mert hiszen akkor mit is mondanánk az atyának.

Az Egyház parancsa viszont az, hogy évente legalább egyszer kell gyónni, húsvéti időben, de úgy gondolom, nagyobb ünnepek előtt is illik, illetve a többi szentség igénybevétele előtt. Számomra például nagyon megtisztító, felszabadító gyónások szoktak lenni, ha lelkigyakorlaton, zarándoklaton végzek szentgyónást. Egy különlegesebb gyónási forma az életgyónás, – ilyet is jó néha elvégezni – amikor a már korábban meggyónt és feloldozott bűneinket újra meggyónjuk, amelyekkel nagyon megbántottuk Istenünket, mert ez bűnösségünk újabb beismerése, és Krisztus újbóli megbocsátása gyógyír a sebekre, segít ellenállni az újabb csábításoknak.

A lényeg mindig a teljes, tökéletes bánat, ami magába foglalja az Isten iránti engedelmességet. Ha ez megvan, az eltörli a bocsánatos bűnöket, sőt rendkívüli helyzetben a tökéletes bánat a halálos bűnöket is eltörli! Például zuhanó repülőgépen az utas „Istenem bocsásd meg bűneimet!” felkiáltása lehet ilyen, mert ez igaz bánatot indít az emberben, bár itt a haláltól való félelem indítja fel, ami kevésbé tökéletes indíték, de Isten végtelen kegyelme és szeretete átsegíti a bűnös lelket. Ez a mi nagy szerencsénk! A szentgyónás menetét, valamint lelkitükröt a felkészüléshez imakönyvekben, de napjainkban már az interneten is találhatunk. Igyekezzünk mindig életállapotunknak megfelelő lelkitükör segítségét igénybe venni, mivel létezik gyerekeknek, kamaszoknak, férjnek, feleségnek, özvegyeknek szóló lelkitükör is.

Barsy Irma: Mit tennél

Mit tennél, ha tudnád: már csak egy évig élsz? / Hosszú idő egy év. Tervezel még? Remélsz? / És ha csak egy hónap?… Nem több, egy hét csupán? / Kezed remegve nyúlna a tűnő perc után. / Talán nincs több: egy nap. Egy rövid óra még. / Jég töri le a termést, lehull a veréb. / Egy perc. Már itt se vagy és oly sötét az éj. / Lélek, légy készen mindig és ne félj, ne félj! / Ha becsülettel éltél, a hajnal felragyog / s te mosolyogva mondod: Uram, tied vagyok.

Csicsiri Ferenc