Béke veled!

Sokszor fordult elő, hogy valamilyen problémára nem találtam megoldást. Nem életbevágó ügyek voltak, mégis napokig töprengtem, hogy mit csináljak. Néha még templomba menet is foglalkoztatott a dolog, és csak a szentmise alatt feledkeztem meg róla. Aztán amint hazafelé menet az aznapi evangéliumot idéztem fel magamban, egyszerre csak világossá vált, hogy választ kaptam a kérdéseimre. Nem direkt módon, de mégis tisztán, egyértelműen. Egy minapi történettel tudom bemutatni.

Egyik szombat este kicsit korábban érkeztem a misére. Szokott helyemen már ültek, két teljes sorban és az előttük lévő pad két szélén. Én ebbe a padba ültem be középre. A csoportról első látásra kiderült, hogy összetartoznak, nem rendszeres templomba járók és gyászmisére jöttek. Ez később is világosan látszott, nem tudták, mikor kell felállni, keresztetvetni, stb. Az jutott eszembe, hogy, ha ennyire nem ismerik a szentmise menetét, talán azt sem tudják, hogy mit jelent az, hogy Köszöntsétek egymást a béke jelével! Nyújtsam nekik a kezem, vagy ezzel zavarba hozom őket? Ezután jött az evangélium. Ezen a napon éppen arról szólt, amikor szőlőmunkások nem ugyanannyi órán át dolgoztak, mégis egyformán kaptak bért. És egyszer csak eloszlott minden kétségem. Aztán amikor elérkeztünk a kézfogáshoz barátságos, nyílt tekintetek találkoztak az enyémmel.

Sz. Lászlóné