Magyar Katolikus Karitász

Az első egyházközségi karitász bál emlékei még elevenen élnek sokunkban, és lám már el is telt egy év, újra bálra készülhettünk. Azt, hogy a tavalyi emlékek még nem merültek feledésbe, mi sem bizonyította jobban, hogy az előkészületek úgy zajlottak, mint a karikacsapás. A szervező csapat olyan rutinnal látott munkához, mintha az előző bált éppen most vezette volna le. A helyszínt már jó előre sikerült lefoglalni, jöttek az ötletek a zenekarra, vacsorára és az este programja is szinte egy pillanat alatt összeállt. Peregtek a napok és már itt is volt a várva várt szombat. Az eltelt igen nehéz év, a sűrű kistarcsai báli szezon ellenére nagyon szép számmal keltek el a belépőjegyek, így este háromnegyed nyolc tájban már szinte teljesen megtelt a Csigaház. Adamcsek Ronald mesemondása megalapozta a jó hangulatot, amit a Pannónia néptáncegyüttes hagyományőrző csoportjának igazán különleges és lenyűgöző bemutatója fokozott valóban bálivá. A vacsora, ugyan nem érkezett épp a szomszédból, frissen került a vendégsereg asztalára, biztosítva a szükséges energiát az est hátralevő részének áttáncolásához. A táncmulatságba való átmenet is tökéletesre sikeredett, Dolhai Attila perdítette táncra az erre váró vendégeket. Éjfél előtt a tombolahúzás jelentett még izgalmat, amit aztán hajnali két óra utánig tartó tánc követett.

Összegezve azt mondhatjuk, hogy sikerült egy valóban kellemes estét eltöltenünk együtt. Együtt, de nem csak azokkal, akik a bálteremben gyűltek össze, hanem azokkal is, akik ezen az estén talán pár utcával odébb egyedül, a terítetlen asztal mellett, utolsó pulóverüket magukon összehúzva kulcsolták össze a kezüket, hogy egy rövid imával kérjék, ez az éjszaka ne legyen olyan hideg, mint az előző… Ezen az estén azért gyűlt össze az egyházközség, hogy támogatásukkal kezet nyújtson azoknak a testvéreinknek, akik valamiben szükséget szenvednek. Kezet, amely egy tál levest, egy meleg ruhát, egy simogatást ad. A kistarcsai közösség kinyújtotta kezét. A karitász csoportnak az a feladata, hogy ez a kéz minél több rászorulót érhessen el. Komoly feladat, felelősség ez. Ebben a munkában azonban olyan támogatást, bizalmat kapunk a kistarcsai hívektől, ami folyamatosan megújuló lendületet, elszántságot ad. Szeretném megragadni a lehetőséget, hogy ez úton is megköszönjük minden támogatónknak, aki a bál szervezésében való részvétellel, szereplésével, belépőjegyével, támogató jeggyel, tombolaajándék felajánlásával, vagy a legkisebbnek tűnő adománnyal segíti a karitász munkát, hogy a rászorulók számára közvetíteni tudjuk az egyházközség áldozatkész szeretetét. Nagyon sokan, egyre többen veszik ki részüket ebből a segítségből, így Kistarcsa város, Solymosi Sándor polgármester, Szilárdi László Csigaház igazgató, Györkös és Illés cukrászdák, Hyginett kft., Szekeres Park zöldségese, Juhász István (Juka Bt.), Csizmadia Sándor, Krisztián Károly és a több száz név nélküli önzetlen támogató szinte láthatóan nyújtja a kezét elesettjeink felé. Egy imával mondjunk köszönetet minden jóakaratú testvérünk segítségéért és kérjük Urunkat, hogy a kinyújtott kéz minél több testvérünknek nyújthasson segítséget, enyhülést hétköznapi küzdelmeikben!

Lengyel Dávid