Karitász három perc – a nagyböjti nyitott szívről

Magyar Katolikus Karitász

Magyar Katolikus Karitász

A báli szezonnak vége. Alig pár nap választ el minket a nagy ünneptől. Az egyházi év e szakában valahogy nyitottabbak vagyunk meghallani, meglátni a szükséget, hétköznapi szenvedést. Lelkünkben elszántabban szeretnénk részt vállalni ismert, vagy ismeretlen testvéreink megpróbáltatásaiban és talán gyakrabban villan emlékezetünkbe: Amit tettél a legkisebbel, velem tetted. Szép, hagyományos része ez a húsvétvárásnak minden közösségben, ahol Krisztus nevében gyűlnek össze.

A jótékony akciók nagyrészt ilyenkor szerveződnek, ezzel adva lehetőséget mindnyájunk számára, hogy a legkisebbekkel való tevékeny együttérzésünkkel megpróbáljuk kifejezni a Megváltó iránti szeretetünket. Így a nagyböjt ebből a szempontból is kiemelkedő jelentőségű a helyi karitász csoport számára. A tartósélelmiszer-gyűjtés adományait idén is kiegészítjük, és felkeressük a segítségre leginkább rászorulókat az adományokkal, hogy egy apró lélegzetvételnyi szünetet, megnyugvást vigyünk számukra.

Sok felajánlás érkezett, de van is helye a csomagoknak. Az élelmiszer mellett ugyanis nagy számban érkeztek kis papírlapokon olyan családok, egyedül élők elérhetőségei, akik számára valóban nagyon nagy segítséget jelent egy kilogramm liszt, egy liter olaj. Ígéretünkhöz híven hozzájuk mind el fogunk jutni az ünnep előtt, és mindnyájuk számára elviszünk egy csipet adományba csomagolt örömhírt, hogy nincsenek egyedül.

Azonban a húsvét napjai is végesek, és bár igyekszünk szívünkben a megváltás titkának lángját folyamatosan táplálni, azonban a hetek, hónapok múlásával e láng elhalványul, nem úgy, mint rászorulóink élete felett gyülekező sötét felhők. A jótékonysági bál többszázezer forintos bevétele lehetőséget ad számunkra, hogy bár korlátozott mértékben, de év közben is ott lehessünk a „legkisebbjeinkkel”, foghassuk a kezüket, gyógyszert, élelmiszert, tüzelőt juttassunk el hozzájuk, vagy biztosítsuk, hogy ne maradhassanak víz vagy áram nélkül, gyermekeiket pedig nyáron elvihessük egy gondokat feledtető táborba. Azért, hogy húsvét után is minél többekhez eljuthassunk, továbbra is várjuk a hívek felől érkező jelzéseket. Szeretnénk, hogy egyetlen segítségre szoruló testvérünkről érkező hír se kallódjon el, ezért alakult egy csapat, amelynek feladata, hogy minden beérkező információt összegyűjtsön, rendszerezzen, hogy a segítő szándék a szükség megismerésével valódi segítséggé válhasson. A szervező munka nagyját Györkös Tímea vállalta magára, így a hozzá, illetve Dolhai Anna nénihez, Méhes Zsuzsához vagy Csaja Jánoshoz eljuttatott információk biztosan megérkeznek a csoporthoz. Szintén ők tudnak segíteni, ha valakiben megszületett az indíttatás, hogy csatlakozzon a segítő munkához és képességéhez, lehetőségéhez mérten segítsen ott, ahol esetleg ki kell cserélni pár törött cserepet, meg kell javítani egy rosszul záródó ablakot, fel kell hasogatni pár heti tüzelőt vagy rendbe kellene tenni a konyhakertet, netán alkalmanként el kell szaladni a boltba, vagy csak néha sétálni kellene egyet a kutyával.

Húsvét után se feledjük; mindannyian talentumokkal rendelkezünk és mindnyájunknál lapul valami, amire más vágyik, amivel valakin segíthetünk. Fedezzük fel a talentumainkat, használjuk őket, hogy amikor eljön a Gazda, kétannyit adhassunk neki vissza!

Lengyel Dávid