Jöjj, Szentlélek!

A megváltás ünneplése húsvéttal, kezdődik és tart nem hét napon át, hanem hétszer hét napon át. Az ötvenedik napon ér el a csúcsra, pünkösd napján. Amit Krisztus Urunk halálával és feltámadásával megszerzett, azt most osztja ki a hívő emberek számára a Szentlélek, kinek első megnyilatkozása történt a mai napon, noha már az Ószövetségben is van célzás rá. Mindjárt a világ teremtésénél: „Isten Lelke lebegett a vizek felett.” (Ter 1,2) Pünkösd neve latinul-görögül: pentekoste, azaz ötvenedik nap. Ebből lett a magyar pünkösd név.

Ez az ünnep már a zsidóságnál is megvolt és két dolgot foglalt magában. A késői zsidóságnál megemlékezés volt arról a csodálatos, félelmetes eseményről, amellyel Isten törvényt adott, amikor a Sínai hegyen megjelent Izrael népének és tíz parancsolatot adva megújította a vele való szövetséget. Eredetileg azonban hálaadó ünnep volt a befejezett aratásért, ezért zsengenapnak is hívták. Ekkor kellett Istennek feláldozni az aratás zsengéjét, első, korai termését.

Pünkösdről meg kell állapítanunk, hogy nem magában álló ünnep, hanem folytatása, és lezárása a húsvétnak. Sok tekintetben hasonlít a vízkereszt ünnepéhez, mert ez is olyanféle vonatkozásban van a karácsonnyal, mint a pünkösd a húsvéttal. Természetesen nem szabad figyelem kívül hagynunk az alapvető különbségeket. – Ha összevetjük a húsvét és a pünkösd ünnepét, azt mondjuk, hogy húsvétkor fölvirradt isteni Napunk, Krisztus, pünkösdkor, pedig delelőre emelkedett, melegít, éltet, érlel. – Más hasonlattal: húsvétkor az újonnan kereszteltek virágzó pompájában díszlik az egyház kertje, pünkösdkor, pedig a virágok gyümölccsé érve húzzák az ágakat. A kertész Üdvözítőnk, Jézus Krisztus. Ő ápolja a fát. A gyümölcsérlelő Nap, pedig a Szentlélek. (Lásd a képet.) – Még egy harmadik hasonlat: húsvétkor újjászülettünk Isten gyermekeivé. Újszülött módjára édes anyatejre vágyunk: az Oltáriszentségre. Az egyház atyai házában növekedtünk gyermekmódra, gondtalan boldogságban. De azután felcseperedtünk, s az anyaszentegyház hamarosan előkészített arra, hogy ez a boldog idő elmúlik. Megtanított, hogy idegenek, zarándokok vagyunk a földön, hogy szenvednünk, tűrnünk kell. Pünkösdkor, pedig nagykorúvá nyilvánít bennünket. A nagykorúság szentsége, a bérmálás is erre figyelmeztet minket.

Pünkösd az egyház alapításának is ünnepe. Az első pünkösdkor kezdett terjedni az egyház, és elindult az idők végéig tartó földi zarándokútjára. A Szentlélek munkálkodása pünkösdkor veszi kezdetét.

Hiszen az Üdvözítő távozása előtt megígérte, hogy nem hagy árván bennünket. Maga helyett más Segítőt, Vigasztalót küld, aki mindenre megtanít. Ezért a pünkösd a Szentlélek ünnepe. Gondoljunk gyakrabban reá, akit mindenütt megtalálunk. Lelkünkben lakik, s a keresztségben testünket, lelkünket templomává avatja. „Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben” (1Kor 6,19-20). Milyen jól és szentül élnénk, ha mindig tudatunkban volna, hogy a Szentlélek lakik bennünk. Az egyházban való munkálkodása mindenre kiterjed. Ő szentel, meg bennünket a szentségek, főként az Oltáriszentség által.

Krisztus immár a mennyben van, onnan kormányozza az Atyával együtt a világot, s közvetítőnk az Atya előtt. Egyházát itt a földön a Szentlélek vezeti, irányítja. Igaz, hogy az Oltáriszentségben Krisztus is itt van közöttünk, de már nem úgy tevékenykedik, mint amikor emberi testben itt a földön járt. Az ilyen munkálkodást a Szentlélekre bízta. A Szentlélek az egyház lelke. Többször hallottuk már, hogy az egyház Krisztus titokzatos, eleven teste. Eleven lélek is kell tehát hozzá. A Szentlélek az egyház lelke. Ő adja, ő tartja fenn bennünk az isteni életet. Csak általa tudunk imádkozni, csak általa tudunk jót tenni.

Az egyházban főleg három helyen érezhető a Szentlélek munkálkodása: a gyóntatószékben, a szószéken és az oltáron. Ezek fölött láthatatlanul ott lebeg a Szentlélek. Általa jön a bűnbocsátó hatalom. „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” (Jn 20,22-23). A Szentlélek műve tehát, hogy papjaink meg tudják szabadítani a lelket a bűn terhétől. A szószéken is a Szentlélek működik. Valamikor a szószékek mennyezetére, a Szentlelket jelképező galambot erősítették fel. Tudjuk, hogy a prédikáció nem közönséges emberi beszéd. A pap nyelvét, száját Istennek ajánlja. A tanító egyházat is a Szentlélek óvja a tévedéstől. Munkálkodik végül a Szentlélek a szentmisében is. Amint valamikor régen, Krisztus teste a Szentlélektől fogantatott, úgy most is Ő változtatja a kenyeret és bort Krisztus testévé, és vérévé. Ezért esdjük le a Szentlelket áldozati ajándékunkra.

Az ünnep újszövetségi múltjáról a következőket tudjuk. Az apostolok első pünkösdi beszédére háromezer ember keresztelkedett meg. Ez volt az egyház születésnapja. A pünkösd szót az első keresztények már használták. „Amikor elérkezett pünkösd napja.” (ApCsel 2,1) Szent Pál mondja: „Ha az Úr megengedi pünkösdig Efezusban maradok.” (1Kor 16,8) Ezt az elnevezést vette át legtöbb népnyelv is. Tertullián még a húsvéttól pünkösdig tartó ötven napos időt is pünkösdnek nevezte. Pedig az ünnepet csak a második századtól említik a keresztény írók (Origenes, Tertullián). Ünneplése olyan régi, mint az egyház. A középkorban a Szentlélek eljövetelét jelző szélzúgás jelképezésére az evangélium előtt kürtöket és harsonákat fújtak. A tüzes nyelvek jelképezésére égő kócot, később rózsákat és ostyát hullattak a nép közé. Néhol fehér galambokat eresztettek szét a templomban. Néhány országban a pünkösd, karácsonyhoz és húsvéthoz hasonlóan, – egy másodnapot, sőt egy harmadnapot is kapott. Ezért külön pünkösdi ünnepkörről is szoktak beszélni. Ahol pünkösdhétfő is munkaszüneti nap, mint pl. Ausztria, Németország, Olaszország, néhány svájci kantonban (svájci köztársaságba tartozó szövetségi állam) és Magyarországon, pünkösdi misét lehet mondani. Az egyház számára kiadott eligazító naptárban, (Direktórium) a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a következő szöveggel hívja fel a papság figyelmét: „Ahol a holnapi napot, mint pünkösdhétfőt ülik meg a hívek és nagyobb számban jönnek a templomba, mondható a pünkösdnapi mise piros színben. Dicsőség, Hitvallás nincs.” A csömöri és a nagytarcsai református gyülekezet kiadta évi istentiszteleti rendjét. Vasárnaponként úrnapi istentiszteletet tartanak. A három „nagy” ünnep másodnapját ők is megtartják. Karácsony másnapján „karácsonyi ünnepi istentisztelet”, húsvéthétfőn „húsvéti ünnepi istentisztelet” és pünkösdhétfőn „pünkösdi ünnepi istentisztelet” szerepel a kinyomtatott programjukban. Csak dicsérni lehet őket.

Úgy gondolom, hogy mi az elismerés hangján szólhatunk az állam vezetőiről, akik pünkösdhétfőt munkaszünetes nappá tették. Könnyebbséget jelenthet híveinknek, akik még templomba járnak, hogy munkaszünetes napon, pünkösdhétfőn eljönnek a templomba. Dicséret azoknak, akik igénylik a vasárnapokat, ünnepeket. Pünkösd napjain is vegyék a Szentlelket. Földi zarándokútjukon erősödjenek, gazdagodjanak az éltető Lélekből.

Somlai József ny. plébános