Úrmutató

Május első péntekén szentségimádásra gyűltünk össze templomunkban. Vendégségbe hívott az Úr minket, de nem csak néhány röpke percre, hanem 24 órán át folyamatosan várta, hogy meglátogassuk Őt. Örömmel és hálás szívvel mentünk, volt aki csak rövidebb ideig. Volt aki órákon át időzött Nála. Voltak, akik naponta többször – egyéb elfoglaltságaik mellett – benéztek Hozzá. Ki-ki ideje és lehetősége szerint.

Leírhatatlan lelki békét és megnyugvást jelentett Krisztus elé vinni a mindennapok gondjait, örömeit, megbeszélni Vele életünk eseményeit, imádkozni Hozzá és érezni az Ő végtelen fenségét és szeretetét.

Talán az egyik legnagyobb misztérium még sok katolikus hívő számára is az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus. Emberi értelmünkkel nehezen fogadjuk el, hogy miként is lehetséges, hogy abban a konszekrált ostyában a második isteni személy megdicsőült testében valóságosan jelen van. Isten azonban az embert képessé tette a nem látható és tapasztalható valóság érzékelésére és megértésére is, hitünk által pedig szilárd meggyőződéssé és bizonyossággá vált számunkra, hogy Jézus mindenhol jelen tud lenni. Feltámadása után a tanítványoknak zárt ajtók mellett megjelent, többé nem korlátozták Őt a fizikai világ törvényei. Így van jelen a szent ostyában is, az életünkben is – ha akarjuk – sőt magunkhoz véve Őt a szentáldozásban, bennünk él.

A szentségimádást nagyon szép imádságok, énekek, rózsafüzér imádkozás kísérte közbe iktatott csendes időszakokkal. Ezek a csendes, az Úrra figyelő periódusok nagyon fontosak, hiszen ilyenkor tud szólni hozzánk Krisztus, ekkor tudja nekünk kinyilatkoztatni Magát, sugallatai által tanácsot adni. Csak akkor képes válaszolni nekünk, ha meghallgatjuk Őt, erre viszont csak a csendben, a teljes Őrá figyelésben, Neki való odaadottságunkban vagyunk képesek. Ekkor lelkünkben sok aggodalomra, kérdésre, kérésre kapunk választ, és a Szentlélek által egyre jobban kifejlődik bennünk a képesség arra, hogy felismerjük Krisztus hangját. Valójában minden imádságnak, imádásnak ez a lényege, hogy megtudjam, mit vár tőlem Isten, mi a terve az életemmel és egy adott helyzetben mit tanácsol. Természetesen nagyon fontosak az imádságok, énekek is, amikor ilyen módon imádjuk Istent, de ha nem próbáljuk Őt is meghallani, akkor hasonlatosak vagyunk a beteghez, aki elmegy orvoshoz és miután elsorolta minden panaszát, anélkül távozik, hogy meghallgatta volna az orvos tanácsait.

A szentségimádás kezdetén és végeztével szentmise volt, méltó keretbe foglalva azt.

A későbbiekben is – mintegy hagyományt teremtve – szeretnénk szokásba hozni az első pénteki szentségimádást, hiszen nagy kegyelmet közvetítő, gyógyító és valódi hitbeli megújulást jelentő esemény. Plébániánkon ezt sok testvérünk tudja igazolni és reményeink szerint egyre többen szeretnének majd részt venni ezeken az alkalmakon. Ne várassuk Jézust hiába, mert Ő minden értelmet felülmúlóan szeret minket és minden vágya, hogy az életünkbe fogadjuk Őt.

Végezetül egy idézet John Henry Newman bíborostól (1801-1890)

Isten néz téged, bárki vagy, úgy, ahogy vagy, személyesen. Neveden szólít, lát és megért, olyannak, amilyennek teremtett. Tudja, mi él benned, ismeri minden legsajátosabb személyes érzésedet és gondolatodat, adottságaidat és vágyaidat, erődet és gyöngeségedet; lát örömöd és szomorúságod napján, együtt érez minden reményeddel és viszontagságoddal, osztozik aggodalmaidban és emlékeidben, bontakozó és hanyatló napjaidban; átölel és karjában hord, fölvesz és leültet, olvas vonásaidból, akár nevetésbe, akár sírásba hajlanak, akár egészségtől duzzadnak, akár betegségben hervadoznak; gyöngéden tekint kezedre és lábadra, figyel hangodra, szíved dobogására, leheletedre is.

Ez az Isten vár minket az Oltáriszentségben.

Fehér Virág

Minden hónap elsőpéntekén 24 órás szentségimádást tartunk templomunkban, melyre szeretettel hívunk és várunk mindenkit! Páros óráktól (10, 12-től …) csendes, páratlan óráktól (9, 11, 13-tól …) közös imádást végzünk.