Tábor logó

Az idén Pusztafalu volt a kistarcsai hittanos gyerekek táborának a helyszíne.

Két busszal indultunk a hosszú útra, 90 gyerek és 9 felnőtt. Mezőkövesd volt az első úti cél, itt mindenki megtudhatta, ki lesz a csoportvezetője és kik lesznek a csoporttársai. Ez az esemény mindig a táborozás első legizgalmasabb kérdése (aztán az, hogy kivel leszek egy szobában). Az idén változtattunk a régi koncepción és a csoportbeosztás új formáját vezettük be. Négy, nagyokból álló csapat mellé négy, kicsi testvércsapatot hoztunk létre. Az ötlet nagyon jónak bizonyult, mert jól külön lehetett választani a különböző feladatoknál a korosztályokat és a kicsik több szerephez jutottak, a nagyok nem végeztek el helyettük mindent. A testvércsapatok egymást segítve versenyeztek a többi testvércsapattal.

Mezőkövesd nagyon szép kisváros, népi hagyományait nem csak régi tárgyaival őrzi, hanem az ott élő emberek szívében is elevenen él. Volt alkalmunk ezt megtapasztalni, amikor a Kisjankó Bori emlékházban az „íróasszony” leszármazottja, egy lelkes énektanárnő tartott nekünk ismertetőt. A gyönyörű matyó rózsákat mi is kivarrtuk a keszkenőkön a „projekt-napon” és hazavittük emlékbe.

Utunkat Miskolc felé folytattuk, bejártuk ezt a várost is, feladatlappal a kezünkben. Megkerestük Mancs, a mentőkutya szobrát, sokáig törtük a fejünket azon, hogy kik laknak a színház épületén (fecskefészkekkel volt tele). Megkóstoltuk a miskolci cukrászda fagyiját, szerencsére tudtak 200 gombóc fagyit kimérni nekünk. Kellőképpen elfáradva szálltunk fel a buszra és még egy órai utazással megérkeztünk Pusztafalura az Öregbence vendégházba.

Nem kis feladat volt a gyerekek szétosztása a szobákba, hogy mindenki a barátjával lehessen és a fiúk-lányok, kicsik-nagyok külön kerüljenek.

Kissé hűvös volt az idő, előkerültek estére a pulcsik, kabátok.

Másnap korán kellett kelni, mert a patak áradása miatt el kellett hagyni a falut, Füzérre kellett sietni, mert az magasabban fekszik és ott vár minket a busz. Még a kicsiknek is sikerült 15 perc alatt összekapni magukat és elindultunk a hegyen át Füzérre. Az emelkedőn felfelé kaptatva a nagyoknak kezdett derengeni, hogy vasárnap van és egyébként sem stimmel valami az árvízzel kapcsolatban. Amikor láthatóvá vált a templom tornya, akkor már tudták, hogy a szentmise miatt kellett ilyen korán túrázniuk jó egy órát.

Pusztafalun református templom van, így kénytelenek voltunk a füzéri, reggel 8 órai misére átmenni. Hazafelé esőben bandukoltunk és eldöntöttük, hogy a délutáni foci helyett más programot iktatunk be.

Táborunk mottója: Hegyek a Bibliában. Minden nap egy bibliai hegyet kellett meghódítani a csapatoknak, megbeszélni az ezzel kapcsolatos evangéliumi üzenetet.

Az első nap témája az Ararát hegye volt, ahol Noé bárkája megfeneklett. Mi is az özönvíz gondolatával ébredtünk (árad a patak), majd részünk volt az esőzésben (szerencsére nem negyven napig). Elkészítették a csapatok Noé bárkáját, alapos tervezéssel, természetesen fából. Hozzá állatok készültek mindenféle anyag felhasználásával (a plébánián megtekinthetők az alkotások). Noé történetében elállt az eső, kisütött a nap, nálunk is délutánra szép idő lett, így elkezdődhetett a falu végén a foci. Este fergetegesre sikeredett az „Egy perc és nyersz” vetélkedőnk, melyet a tábor területén lévő pajtában tudtunk megtartani. Kényelmesen elfértünk benne közel százan, és büszkék voltunk a kicsi lányainkra, akik ügyesebbnek bizonyultak a nagyfiúknál.

Hétfő a kirándulás napja volt, Pintér András tanár úr vezetésével megmásztuk a Kormos Bába hegyet, Ilike néni kiélhette a gomba gyűjtő szenvedélyét az ösvényről le-letérve. (A környékben élők fontos bevételi forrása a szárított gomba, eső után rengeteg volt belőle.) Késő délután értünk haza, várt ránk még a bibliai Kármel-hegyének a megmászása. Este Patakparti-Party-t tartottunk. Lehetett fodrászhoz menni, testfestést rendelni, party-fotót készíttetni, beülni a teaházba egy sütire és teára, a kaszinóban kártyázni és a pajtában zumbázni.

Kedden megérkezett a táborba József atya, az egyik csapatot ő „vezette föl a Sínai-hegyre”, megbeszélték, hogy melyik a legnehezebb parancsolat és hogy elég-e az üdvösséghez, ha csak a törvényeket tarjuk be. Az egész nap versenyekkel és kézműves foglalkozásokkal telt, mindenki kedvére választhatott. Volt gyöngyfűzés, kőmozaik készítés, fafestés, agyagozás, hímzés, pingpong és tollas verseny, íjászkodás, petpalackból ékszerkészítés. Elkészültek agyagból az aranyborjúk, melyeket az esti áhítat során Mózeshez hasonlóan porrá zúztunk, bizonyítva, hogy nem vagyunk bálványimádók.

Szerdán reggel a táborozók egy része biciklire pattant és elkerekezett a szlovák oldalon lévő Izra tóhoz. Nagyon lelkesen tértek vissza az útról, nem árulva el milyen kemény terep vár a következő csapatra. Sokszor tolni voltunk kénytelenek a bicikliket, mert olyan meredek volt az út, ráadásul a szlovák oldalon útépítés folyt, jól beleragadtunk a sárba. Viszont a tóhoz érve elfeledtük a nehézségeket és gyönyörködtünk a szép látványban. A harmadik csapatot József atya is elkísérte. A nagyoknak nem volt nehéz a túra, még egy fürdőzést is beiktattak és időben hamarabb megjárták, mint az előző csapatok. Napközben sor került a Golgota hegyének meghódítására, átbeszéltük milyen az, amikor kigúnyolják az embert. Elkészültek Jézus keresztútjának a stációi. A feladat különlegessége az volt, hogy újra hasznosítható anyagokból kellett megalkotni. Este András bácsi jóvoltából karaoke verseny vette kezdetét, óriási sikerrel, még a legkisebbek is énekelték a slágereket. A nap zárásaként keresztutat jártunk az elkészített stáció képek előtt.

Csütörtökön megrendeztük a foci bajnokság döntőjét, ahol József atya volt a bíró. Ebéd előtt a pajtában tábori szentmisét tartottunk. Az együttlétünknek talán a legmeghittebb alkalma volt ez, amikor együtt imádkozva és énekelve hálát adtunk Istenünknek. Atya a prédikációjában megtanított minket arra, hogy Isten országát úgy tudjuk építeni, ha a kerítéseinket mindig egy kicsit kijjebb toljuk és beengedjük a másik embert a határainkon belülre. Ne zárjunk ki senkit az életünkből, próbáljunk kis lépésekkel nyitni a másik ember felé. Napi témánk Mória hegye volt, ez a történet Ábrahámon keresztül megmutatta, hogy az engedelmesség nem könnyű feladat, de Isten előtt nagy érték.

Este a tábori élet fénypontja, a csapatok előadása következett. Minden csapatnak egy-egy napi történetet kellett feldolgozni úgy, hogy abban az

egész testvércsapat (24 gyerek) szerepeljen. Könnyesre kacagtuk magunkat a gyerekek leleményességén. Még a tábor területén lévő szekeret is betolták a színre, hogy Noé bárkáját élethűen megtudják formálni.

A tábortűz körül sokan sütötték a szalonnájukat és gyönyörködtek a csillagos égboltban, ilyen sok és fényes csillagot Kistarcsán nem látni.

Pénteken reggel nekiláttunk a pakolásnak, mindenki megkapta az egyen pólóját és kiderült, hogy melyik testvércsapat lett a legeredményesebb, kik gyűjtötték a legtöbb fabatkát (tábori motiváló pénz). Kezdetét vette a fabatka vásár. Mit lehet kapni egy ilyen vásárban? Olyan dolgokat, amire egy kisgyerek és persze nagy gyerek vágyhat (voltak 18 évesnél idősebbek is). A plüss állatoktól kezdve a buborékfújóig, ékszerek, játékok, könyvek, beváltható fagyi kuponok, hajdíszek, édességek stb. Ezeket a dolgokat a helyi vállalkozók támogatásából és az adventi vásáron összegyűlt pénzből tudtuk megvenni a gyerekeknek.

Köszönjük Dolhai János, Kalmár István, Perenyei és Györgyi virágüzlet, Bujdosó család, Méhes Pál, Karcsi és Miklós zöldséges, Lacsny család, Barabás család, Legindi család támogatását.

Dél körül tudtunk elindulni Sátoraljaújhelyre a Kalandparkba. Itt található az országban a leghosszabb libegő és bobpálya. A nagyobbak kipróbálhatták ügyességüket a kalandpályán is. Kellőképpen elfáradva ültünk fel a buszra és most már csak Kistarcsán álltunk meg, ahol a szülők türelmetlenül vártak, hiszen sötétben, este 9 órára érkeztünk a templom elé.

Tartalmas hetet tölthettünk együtt, nagyon sokan dolgoztak ezért. Köszönöm a táborvezetők munkáját és azt, hogy ennyire együttműködők voltak.

Vassné Bíró Ildikó, Mátyás Ilona, Szentirmai Borika, Pintér András, Méhes Anita, Méhes Krisztina, Dohány Máté, Szerdahelyi Soma voltak az idei vezetők. Külön köszönöm Hutter Anettnek, hogy szép énekével segítette az Áhítatokat.

Ez volt a kilencedik hittanos tábor, jövőre jubilálunk. Szeretnénk összegyűjteni egy napra a régi táborvezetőket és a volt táborosokat az ünneplésre. A részletekről majd később írunk.

Kép és szöveg: Méhes Zsuzsa

Kapcsolódó fotóalbum:

Pusztafalu hittanos tábor 2012