Bérmálkozóink 2012-ben

A nyár végéhez közeledve, lelkigyakorlaton vettünk részt Máriabesnyőn. Nagyon szép időszakban, Nagyboldogasszony ünnepén lehettünk éppen itt. Ilyenkor számtalan hívő látogatója van a kegyhelynek, hogy tiszteletüket tegyék a Szűzanya előtt. Lelkiekben töltődhettünk, készülhettünk az előttünk álló bérmálkozás kegyelmére, drága Édesanyánk közreműködő szeretetét kérve.

Megismerhettük egymást közelebbről a kis és nagycsoportos beszélgetéseken és a szabadidőnkben. Lelki készülésünk mellett tudatosult bennünk, hogy együtt töltött időnk egyik fontos lényege, hogy egy közösséget alkotunk és, hogy barátokra találjunk egymásban. Az előadások fő témája a Lélek volt. Az elhangzott legszebb gondolatok: „A Lélek nem más, mint Istennek az az ajándéka, aki által magunkba tudjuk fogadni a másikat – Isten – ember – és az egész világ. A lélek egy kérdés bennünk, ki vagyok én? Az vagyok én, akit az Isten szeret! Addig, amíg egymagunk vagyunk, addig titkok vagyunk, de amint megtaláljuk egymást, akkor tudjuk megmutatni önmagunkat.

A tested megfeszülhet, ha a lelked nem dolgozik benned, a tested sem érhet el semmit. A lélek növekedést teremt, az pedig közösséget. Akkor tud növekedni, ha megismeri az útját. A lélek azt keresi, akiben megtalálhatja önmagát. Ezt a titkot kutatjuk. A világ a titok által mozgatott valóság.”

Az atya tudatosította bennünk, hogy az előttünk lévő felnőtt életünket, határok nélkül nehezen tudnánk helyesen vezetni, hogy ezek a határok nem akadályozzák, hanem segítik utunkat és egyben összefogják életünk apró részeit. Minden apró részletnek az életünkben megvan a helye, ami egymásra épülve egyre feljebb és feljebb emel minket és mutatja a helyes irányt.

Másodnap estéjén az ünnepi vigília szentmisén, és a gyertyás körmeneten egymást átkarolva kapcsolódtunk be a Nagyboldogasszony-bazilika főbúcsújának ünnepi liturgiájába. A hitben és felebaráti összetartozásban gyertyákkal kezünkben haladtunk a tömeggel. Este részt vettünk a keresztúton és zsolozsmán. Megcsodáltuk éjjel az augusztusi csillaghullást, amire nagyon alkalmas volt Máriabesnyő, hisz a város fényei messzebb voltak tőlünk, és tisztán láthattuk az égboltot. Jó néha az égre tekintenünk.

Harmadnap már kissé fáradtan, de élményekkel tele mentünk az ünnepi, püspöki szentmisére. A nagy tömeg részvétele jelezte, hogy sokan bízunk és hiszünk a Szűzanya gondoskodó szeretetében.

Kép és szöveg: Dunai Anita