Bérmálkozás

Akkor kezdődött mikor ide kerültem Kistarcsára. Már felnőtt fejjel éreztem meg Isten hívó szavát. Nem egyik pillanatról a másikra történt.

Megéltem a közösségben a szeretet legmélyebb érzését, azt ami egyre közelebb vitt ahhoz az elhatározáshoz, hogy erősíteni szeretném az Isten-kapcsolatomat és a szentségben elmélyülve kezdjek neki felnőtt életemnek, ami kizárólag csak egy úton valósulhat meg: Istennel szeretetben. Az, hogy ebbe a kis városba kerültem, Isten kifürkészhetetlen útja volt számomra, de életem legjobb történései közé tartozik. Bérmálkozás előkészítő hittanra kezdtem járni. Öröm volt készülnöm, közben lelkileg gazdagodtam és a jónak-rossznak egyaránt meg volt az értelme a bérmálkozás előtt és a haszna lelki szempontból.

Két lelkigyakorlaton is részt vettem, amire nagy szükségem volt. Közben rátaláltam a bérma-keresztanyámra, és nem volt kétségem, hogy őt választom, mert mikor az ember elgondolja mit, hogyan fog tenni, még nem tudja mi lesz, de a dolgok mindig olyan szépen alakulnak, mint egy kirakó játék, amiből a végén egy teljes egész lesz. A bérmálkozásom előtt két nappal már nagyon vágytam az elcsöndesedésre. Elvégeztem a szentgyónásomat, könyveket olvastam és nagyon keveset ettem, ezt amolyan testi böjtnek szántam, most leginkább a lelki szükségleteimre koncentráltam. Óriási öröm volt bennem aznap reggel. Sokszor elképzeltem az elmúlt egy évben, hogy vajon, miként fog telni ez a nap, de sokkal jobban telt, mint ahogy azt remélni mertem, mert Isten többet ad nekünk sokkal többet, mint amit remélni merünk.

Bérmálás előtti gondolataim: Mit számít a tudás az ismeret, ha amit látunk, tudunk és hallunk, nem értünk meg.

Mit számít, ha nézünk, de nem vagyunk képesek felismerni a lehetőségeinket, ha mindezeket nem éljük meg életünkben? Mit számít bármi ismeret vagy neveltetés, ha nem gyakoroljuk azokat mindennapjainkban, mivel vagyunk akkor mi többek lelkileg? Tudhatunk többet, minden szertartást, de ha a szívünkben nincs meg a nyitottság Isten szeretetére mit ér minden próbálkozásunk, az csak látszat, annak meg mi értelme.

Ha igazán gazdagodni akarunk lelkileg, magunkkal őszintének kell lennünk, Istennel, személyes bizalommal teli kapcsolatra törekednünk, ez csak akkor jöhet létre, ha teszünk érte.

Nem számít, hol vagyunk, mit csinálunk, Istent ez nem érdekli csak az emberek nézik a földi javakat, Istennek az számít, belül milyenek vagyunk.

Vágynom kell arra, hogy Isten útján járjak, mert tudom, hogy az a leghelyesebb út és az Úr eláraszt kegyelmeivel, szeretetemet azzal mutatom ki, hogy megélem a hitem teljes szívemből, lelkemből vágyom az Úr közelségére, mert nélküle nem lehet lelki békém, ő ad erőt nehézségeimben, gyengeségeimben és segíti céljaimat.

Amikor futok feléd Uram erősödöm, de nem csak lábaim, hanem lelkierőm is növekszik, mert benned van minden nyugodalmam, amikor arra gondolok, hogy minden utam hozzád vezet.

DAL