Porból lettél...

Az Istennek tetsző gyakorlat isteni eredetű. Amikor Istenről beszélünk, akkor a Szentháromságra gondolunk. Ha tehát a böjt Istentől való, akkor szentháromságos karaktere van. Isten Fia, Jézus Krisztus soha nem tett sem­mi olyat, ami nem az Atyából indult ki, és a Szentlélekben nem az Atyához tért vissza. Jézus böjtölt, de vajon a böj­tölése is a Szentháromságra utal? Krisz­tus böjtölése – lemondása, kiüre­se­dése – nem az eltávolodásban, nem az önsanyargatásban, és nem a magára ma­radásban (önmagában állásban), ha­nem az irgalmasságban, a mindenki fe­lé kiáradó szeretetben találja föl magát.
Mit olvashatunk ki az Istennek tet­sző böjti gyakorlatból? Azt, hogy le­mon­dás nélkül nem ismerhetjük meg Isten gondolatait. Kisarkítva, hogy le kell mondani a világról.
A lemondás magányossá tesz, vagy közösséget teremt? A helyes válaszhoz vegyük szemügyre a karizmákat. A karizmák isteni ajándékok, és arra szolgálnak, hogy az egyes ember Krisztus testének, az egyháznak a javára legyen. A kérdés az, hogy a karizmatikus ajándék föltételezi-e a lemondást? Vagy, ami ingyenes ajándék, azért nem kell tennem semmit?
A böjt lényege elszakíthatatlan Isten gondolataitól. A böjtölésben éppen azt tudhatjuk meg, hogy Isten mit gondol a másikról: a betegről, az éhezőről, az árváról stb. Mivel pedig ezt nem puszta információnak szánja, ezért kegyelmi, karizmatikus ajándékokat is ad, hogy segítségükre lehessünk. A böjt célja tehát, hogy Krisztus közössége, az egyház élettel (irgalommal) teljen meg.

A köznapokra leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy nem az böjtöl jól, aki csupán a saját életét vizsgálgatva dönti el, hogy miről is fog lemondani. A helyes böjt az, amikor a másikra – de nemcsak az éhezőre, a börtönben sínylődőre stb., hanem kifejezetten a környezetemre, családomra – gondolok. Az olyan böjt, ami a körülöttem élőknek megterhelő, sőt kifejezetten őket terheli meg, az nem Istennek tetsző böjt. Ellenkezőleg, arról kell lemondanom, azt kell elutasítanom, ami az én életemből a többiek terhére van. Egy család akkor böjtöl jól, ha ilyenkor minden zajtalanabbul „működik”. Krisztus szenvedésének méltó megünneplésére nem lehet másként készülni, mint egymás terheit hordozva, miközben saját koloncainkat (bűneinket) pedig Istenre, a Megváltónkra helyezzük.
A böjt lényegének összefoglalása akár ez is lehetne: egyre többet „kitakarni” Krisztusból – vagy még pontosabban, a Szentháromság életéből, a szeretetből.

Görbe József plébános