Michelangelo: Pieta Róma, Szent Péter-bazilika

A keresztút, a fájdalmak útja. Amióta ember az ember, mindig volt, jelenleg is van, és amíg világ világ marad, mindig lesz fájdalmak útja.
A fájdalmak útját végigjárta az ártatlan, a bűnös, a gyerek, az ifjú, az öreg, a szegény a gazdag, a tudatlan és a tudós. Az ember természete tiltakozik, hogy keresse a szenvedések, a fájdalmak útját, és mégis tömegében járták ezt az utat, talán a maguk hibájából, vagy mások gonoszsága miatt.A szentek és a vértanúk is járták a fájdalmak útját. Keresztelő Szent János, miután Jézus útját előkészítette, az irigység és a gyűlölet számára is elhozta életének fájdalmas befejezését. A Boldogságos Szűzanya kimondta: legyen meg a Te akaratod, és ezzel rálépett az öröm, a boldogság útjára, mint híres kiemelt személy, de ennek ellenére ő sem kerülhette el a fájdalmak útját. A mi Urunk, Jézus Krisztus földi küldetésének befejező szakaszán rálépett, rá kellett lépnie, a szenvedés a fájdalom útjára. Nem tiltakozott, tudta, hogy ezzel koronázza meg földi küldetésének útját. A megváltó halálig járta a fájdalmak útját. E személyek fáj­dalom útjait látva, a gondolkodó em­­­ber belátja: minden embernek többé-kevésbé a fájdalmak útját kell járnia.
Nézzük a legtökéletesebb teremtménynek, a Szűzanyának életét. Ho­gyan haladt a fájdalmak útján? Ha nem is mindegyik útról, de egy pár fáj­dalmas útjáról gondolkozzunk el, mie­lőtt a Golgota útjára elindult volna.
Menekülés Egyiptomba. Heródes fé­lelme, hatalmának megtartása gyermekgyilkossághoz vezeti őt. Szent József az álmában kapott isteni sugallat után a Gyermekkel és Szűzanyával me­nekül. A fájdalmak útján mennek ide­gen országba, a bizonytalan jövő­be. A legkisebb tiltako­zás, zúgolódás nélkül vállal­ja ezt az utat.
Látja Szent Fia életét, ami­­kor ellene szegülnek, ellenségei ártani akarnak neki. Fájdalmas szívvel veszi tudo­másul, hogy sokan nem akar­ják Fia tanítását elfo­gadni, sőt Isten választott né­pe – legalábbis a vezetők – keményen ellenáll, szembe-szegül. Szűzanya sokszor kí­sérte Jézust tanító útján. Nem­­csak az örömet, de a fáj­dalmakat is vinnie kellett.
Sokan nem akarnak hinni Jézusnak, nem akarják el-fogadni az isteni küldöttet. Ez a hitetlenség a fájdalmak idő­szakát adja Szűzanyának. Az ellenfelek hitetlensége, kö­zöm­bössége végül is a ke­reszt­halál felé sodorják Jézust. Ez­zel elkezdődött Szűz­anya számá­ra a visszafordíthatatlan út, a leg­fáj­dalma­sabb út.
Szent János – a hűséges – apostollal és egy pár szent asszonnyal mennek a Golgotára vezető úton. Szűzanya ott van Jézus közelében, mint máskor is har­minchárom éven keresztül. Némán, könnyezve, fájdalmas szeretettel megy Jézus után a fájdalmak csúcsára, a Golgotára. A jeruzsálemi templomban elhangzott Simeon jövendölése, melyet a negyven napos Jézust kezében tartva, Szűzanyának mondott, most beteljesedik: a fájdalmak tőre járja át szívedet. Még van lehetőség, hogy meneküljön e jö­ven­dölés beteljesedésétől. Még vissza­fordulhatna, hogy ne lássa Szent Fiát vérezve, megalázva, keresztre feszítve.
De nem teszi. Ha ott lehetett, amikor ünnepelték, akkor ott marad akkor is, amikor szenvednie kell vele együtt. Marad és megy Jézussal a fájdalmak útján, a szenvedések hegyére. Némán, jóleső érzéssel veszi tudomásul Cirenei Simon segítését a kereszt­hor­dozásban. Látja Veronika segítő jó szán­dékát, és a jeruzsálemi asszonyok aggódó együtt­érzését. Ezek a cselekedetek egy pár pillanatig pici kis örömet adhatnak a Fájdalmak Anyjának. Mindezek ellenére érzi a keserűséget, a fájdalmat, melyek fokozódnak, a gyűlölködő emberek lát­tán. Érzi, hogy az igazságtalanul kimon­dott halálos ítélet egyre közelebb kerül Jézushoz. Szűzanya egyedül kapta a Jóistentől, a legnagyobb ajándékot, mint ember, de ezzel együtt a mérhetetlen nagy szenvedést is. Nem vonja felelős­ségre Istent. Nincsenek lelkében a miért kérdé­sek. Tudomásul veszi a megmásít­hatatlant. Isten akarata szerint járja éle­tének további útját. Szenvedve, suttogva kimondja: „Legyen meg a Te akaratod!”
Ott áll a fájdalmak útján, majd sodródik tovább a tömeggel, míg felér a Golgotára. Ide kellett neki jönni, Isten öröktől fogva elgondolt terve szerint. Isten akaratát teljesítette alázatos, fáj­dal­mas lelkülettel. Áll a gyötrött Isten anyja. Áll, mert a Jézust szerető asszonyok elkísérték, és támogatják, a szenvedés terhét egy kicsit ők is viselik. Ott áll kö­zelében Szent János a legfiatalabb apos­tol, aki megbízást kap a kereszten függő Jézustól, legyen gondozója Szűzanyának.
Jézus élete beteljesedett, elér­ke­zett a halál, de ezzel, együtt a megváltás, az örök élet lehetősége. Szűz­anya fájdal­mak­kal teli útját vé­gig­járta, a fájdalmak tőrét elfo­gad­ta. A Golgota hegye nem kí­mélte édesanyai lelkét. Jézus „betel­jesedett” szava után a tö­meg nem nyugszik meg, ha­nem félelemmel menekül. Szűz­­anya, és kísérete marad­. Tudomásul ve­szik, hogy a Szent Testet sza­bad tisztessé­ge­sen eltemetni. Ott vannak a gyász­menetben.
Valószínű Szűzanya végig gon­­dolhatta Szent Fiának három évig tartó küzdelmes taní­tó út­ját. Benne nem omlott össze, amit Jézus három év alatt fel­é­pített. Hiszi és érzi, hogy mind­ketten küldetésüket Isten aka­ra­ta szerint teljesí­tették.
A fájdalmak útja nagypénteken befejeződött. Csend bo-rult a Golgotára. Jézus apostolai, tanítványai, a lázadó és a nem lázadó választott nép fiai, készültek a nagy sabbath-ra, (hé­ber, latin szó – szombat) a fáraó hatalma alól való szabadulásra. Szűzanya kivel tölt­het­te ezt az estét? Erről Szent János apostol sem ír. Feltételezhetjük, hogy szent asszonyokkal. Csendben, gyász­ban, könnyezve. Lelkületében sok­szor elhangozhatott e mondat: Le­gyen meg a Te akaratod! Jézus életében és Szűz­anya életében is beteljesedett a nagy áldozatvállalás a világért, értünk embe­rekért, a mi üdvösségünkért.
Szűzanya! Hála és köszönet a golgotai útért.

Somlai József nyugdíjas plébános
(fotó: Lauer)