Fájdalmas Szűzanya

Jézus valószínű a többi názáreti gyerekkel együtt tanult. A szegény gyerekek csak az alapismereteket kaphatták meg falujukban. A gazdag családok gyerekei híres tanítómesterektől kaptak tudományt, amiért fizetni kellett. Hogy Jézus gyerekkortársaival mit és mennyit tanult, azt nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy tizenkét éves korában, a jeruzsálemi templomban ott ült a tanítók között, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. (Lk 2,46-47) Ez az időszak a gyermekkor, az ifjúkor, és a dolgozó Jézus ideje lejárt. Harmincéves korában elbúcsúzott édesanyjától, a názáreti otthontól, és elindult küldetésének útjára.

Milyen lehetett Jézus búcsúja Szűzanyától, Názárettől? Erről nem írnak az evangéliumok. Feltételezzük, hogy Jézus elköszönt Szűzanyától, maga mögött hagyta az ottani emlékeket. Szűzanya ott állt szegényes házuk előtt, és nézte távozó fiát, Jézust. Nézte, amíg szemével követhette őt. Szomorú volt-e? Nem tudjuk. Azzal ő is tisztában volt, hogy minden felnőttnek feladatai, kötelességei vannak. Azok a csodás események, amelyek az ő és fia életében eddig voltak, azt a gondolatot erősítették meg, hogy fiának küldetése van. Szűzanya szemei elől a küldetését teljesítő, egyenlőre eltűnik a messzeségben.

Názáretbe eljutottak-e hírek, a távozó Jézusról? Nem tudjuk. Gondolhatjuk, hogy az emberek akkor is felkeresték egymást, közlekedtek. Ha lassan is, de eljutottak a hírek a Zsidó országban történt eseményekről. Lehet, hogy Szűzanya figyelemmel kísérte János életét, aki Erzsébet rokonának fia volt. A rendkívüli ember fellépése, a bűnbánati keresztségről szóló beszédei ismertté lehettek Názáretben is. Talán azt is tudhatták, hogy Jézus felvette a bűnbánati keresztséget, sőt apostolokat is választott.

Szűzanya élete megváltozott. Elindult Názáretből. Igyekezett a tanító Fia nyomában járni, közelébe kerülni. Találkoztak. Ezt a tényt a Szentírás e szavakkal igazolja: menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt (Jn 2,5). Szűzanya öröme teljes. Találkozik Jézussal, sőt segít, kéri az ott dolgozó szolgákat, tegyetek meg mindent, amit csak mond! (Jn 5,5). Az első csoda megtörtént Szűzanya és a vendégek örömére. Jézus „aztán lement anyjával, testvéreivel (unokatestvérek) és tanítványaival Kafarnaumba, de csak néhány napig maradtak ott (Jn 2,12). Szűzanya tudomásul veszi, hogy neki már csak néhány nap marad Jézus mellett.

Szűzanya követte-e Jézust? Biztosan mondhatjuk nem, legalább is úgy nem, hogy látótávolságban, nyomdokában járt. Ezt igazolhatjuk a következő szöveggel Jézus: ezután bejárta a városokat s a falvakat, tanított, vele volt a tizenkettő és néhány asszony, Mária, melléknevén magdalai, Johanna, Zsuzsanna és még sokan mások (Lk 8,1-3). Lukács, aki legtöbbet írt a gyermek Jézusról, aki Szűzanyától sok mindent kérdezhetett, biztosan leírta volna azt is, ha Szűzanya ott van a kísérők között. De nem írta le. Biztosra vehetjük, hogy Szűzanya más módon, de Jézusról híreket gyűjtött. Valamennyire mégis Jézus közelében lehetett.

Az Úr Jézus első csodája után az evangélisták leírják többek között a templom megtisztítását, a szamariai asszonnyal való találkozást, Nikodémussal való beszélgetést. Ezen eseményeknél Szűzanya nem szerepel. Későbbiekben leírják, Jézust Szűzanya és a rokonok keresik. Eljöttek anyja és rokonai, de a tömegen nem tudtak áthatolni. Ezért szóltak neki: kinn állnak anyád és testvéreid (unokatestvérek) s látni szeretnének (Lk 8,19-20).

Jézus sikereit Szűzanya megélte, örülhetett, amikor tömegeket látott Szent Fia mellett. Szomorú lehetett, amikor szent tanítását nem fogadták el. Hol élt a sikerek és kudarcok alatt, nem tudjuk, erről az evangéliumok nem írnak. Igaz nem is ez volt a fő feladatuk, hanem, az, hogy a Megváltó megváltói cselekedeteit megírják, pontos beszámolót írjanak róla. Ha Szűzanya mégis Jézus nyomdokaiban járt és közelében volt, akkor is csendes szerénységgel megmaradt az ismeretlenség homályában. Szűzanya sokak előtt, talán a tömeg előtt is ismeretlen maradt, de így is dicsérték, és magasztalták. Jézus még beszélt, amikor egy asszony a tömegből felkiáltott: boldog a méh, mely hordozott, és az emlő mely táplált (Lk 11,27).

Lázár feltámasztásakor ott volt-e Szűzanya? Ha igen, akkor hallania kellett Jézus ellenségeitől: meg kell halnia. Szívét kegyetlen tőr járhatta át. Nem tud tenni semmit. Azt viszont megtette, hogy a Golgotára elkísérte Jézust, a keresztutat ő is végig járta, majd ott áll a kereszt előtt. Jézus keresztje előtt ott állt anyja, anyjának nővére Mária (Jn 19,25) Amikor Jézus látta, hogy áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: Asszony, nézd a fiad! Aztán a tanítványhoz fordult: Nézd, a te anyád! Attól az órától házába fogadta a tanítvány (Jn 19,26-27).

A hagyomány úgy tartja számon, hogy, amikor Jézus holttestét levették a keresztről, Szűzanya tartja Szent Fia agyongyötört, halott testét. Lásd a keresztút tizenharmadik állomása. Jézus testét leveszik a keresztről, és fájdalmas Anyja ölébe fektetik. Méltó és szép ez a kedves hagyomány.

Jézus feltámadása után negyven napon át sokszor, sokaknak megjelent. Ezeket a megjelenéseket a Szentírás igazolja. Annak viszont nincs nyoma, hogy Szűzanyának is megjelent volna. Feltételeznünk kell, hogy Jézus nem hagyta ki édesanyját, aki járta a szenvedések útját. Megjelenhetett neki is, és ezzel örömet jelentet számára.

Jézus mennybemenetele után az apostolok tíz napon keresztül várták a Szentlélek eljövetelét. Megint a hagyományt fogadjuk el, amikor a rajzokon, festményeken ott látjuk Szűzanyát is az apostolokkal együtt, közösen várták a Szentlelket.

Szent János apostol, aki közel száz évig élt, Szűzanyát házába fogadta, mint a jó fiú édesanyját. Ez volt a kötelessége, a kereszten elhangzott Jézus szavai alapján. Hány évet élt Szűzanya, nem tudjuk. Az egyház hittétele alapján hisszük és valljuk, hogy a Jóisten Szűzanya testét és lelkét halála után azonnal az örökkévalóságba vette fel. Ez így méltó és örömteli, hogy, ő, aki Szent Fia tanító életét olykor távolról, máskor közelről látta, és követte, az örökkévalóságban is együtt legyenek.

Somlai József ny. plébános

kép: Györgyi Giergl Alajos: Fájdal­mas Szűz Mária, 1852, Szent István-bazilika