Istenszülő Mária
Mária életútja Jézussal volt összekötve. Oltalmazta, menekült vele, örült sikereinek, szenvedett vele, megsiratta Szent Fiát. Ez az életút azóta sem szűnt meg. Szűzanya imájával, örömével ma is együtt jár Szent Fia egyházával, és mivel én is az egyház tagja vagyok, a keresztség által, velem is együtt jár égi Édesanyám.
Jézus mennybemenetele után Mária a fiatal kereszténységgel, az ifjú egyházzal maradt, és tartotta a kapcsolatot az apostolokkal. Szűz Mária pártfogolta az egyházat, segítette, nem pénzzel, hiszen ez nem volt neki, hanem lelki értékek kikönyörgésével. Neki nem volt mindegy, hogy az egyház hogyan teljesíti feladatát, küldetését. Mária is várta, a hagyomány szerint az apostolokkal együtt a Szentlelket. Hitte, biztos volt, hogy Jézus nem hagyja magára egyházát. Mária életútja ott volt kezdet kezdetétől az egyház életében. Erről beszélnek a hagyományok, de hogy meddig, a mennybevitelig, de hogy ez mikor volt, nem tudjuk megállapítani.
Miután Szűz Mária elszenderült, a mindenható Isten magához vette őt. Az egyház tanítása szerint testét, lelkét felvette az örökkévalóságba. Megszűnt földi gyermekeivel együtt lenni. Hogy elszakadt volna a földi küldetését teljesítő egyháztól? Biztosra veszem, hogy nem. Az örökkévalóságban ő az, aki legközelebb van a Szentháromsághoz, ő az, akinek szava, imája, könyörgése leghamarabb eljut a Háromszemélyű Egy Istenhez. Ő ezt az előnyt, a küzdő egyházért, a mi életünkért, biztosan ki is használja. Gondoskodó anyai szeretettel nem feledkezik meg rólunk, küzdő gyermekeiről, szól értünk, könyörög érettünk. Nem elégszik meg azzal, hogy ő „felvétetett”, hanem azt akarja, hogy az egyház tagjai is üdvözüljenek, aggódik lelki életünkért, segíteni akar rajtunk. Ilyen az égi Édesanya jósága.
Az égi Édesanya jóságos útja, nem lenne teljes, ha csak az egyházzal, mint közösséggel törődne. Velünk, velem is törődni akar, hiszen Szent Fia keresztségével gyermekei vagyunk. Neki nem mindegy milyen az életem. A földi édesanyának minden gyermeke kedves, szép, jó, szeretetre méltó. Ilyen az én égi Édesanyám is, mindegyikünket szereti. A földi édesanya, a rossz útra, a bűnös útra tévedett gyermekét is védi, meg akarja védeni a további rossztól, a bukásoktól. Az égi Édesanya is így gondolkodik. Szomorú, ha lelkiekben eltévedtünk, visszavár a helyes lelki kötelességteljesítésre. A földi édesanya segíti eltévedt, hibázó életutat járó gyermekét a hazatérésre. Az égi Édesanya is ilyen, az ő imádságos közbejárásával szól érdekünkben a mennyei Atyánál.
Ezek mind szép szavak, elméletek. Reméljük, sok igazság van benne. De nézzünk bele a jelen valóságba. Milyen Mária útja velem, illetve milyen az én utam Máriával. Az idősebb Testvérek olyan hittankönyvből tanultak, ahol ez a kérdés is szerepelt: mit imádkozunk a legszentebb imádság, a Miatyánk után? A válasz ez volt: a legszentebb imádság után, az Üdvözlégy Máriát imádkozzuk. Igen! Ilyen hittan képzés után nézhetett fel Máriára a keresztény közösség. Az egyház mindenben segített, hogy e gondolkodás kialakuljon, megerősödjön. Sok szép Szűzanya ünnep volt, amiről sajnos sokan már megfeledkeznek, vagy talán mi is lusták vagyunk, nem akarjuk észrevenni, rágondolni. Pedig Szűzanya velem is akar utat járni. Vegyem észre, amikor zarándokúton járok, amikor tiszteletére épített búcsújáró helyet keresek fel, amikor festménye, szobra előtt tisztelettel segítő, közbejáró szeretetét kérem, vagy ha csak az imakönyvemben lévő szentképét megcsókolom. Vele járom életutamat, amikor házamban, vagy csak a szobámban, csendes sötétségben megcsókolom a Rózsafüzér feszületét, és imádkozom. Az egyház imádságtisztelete bőséges és gazdag. A Szentháromság imádására írt szent szövegek, az ünnepekre fogalmazott imák, Szűzanya és a szentek tiszteletére írt imák. Régebbi imakönyvekben bőségesen találunk a szentek által, lelkiviláguk mélységét feltáró imákat. Boldog örömmel tudjak ezek közül sokat választani.
Máriának nem mindegy Szent Fia által alapított egyháznak a földi küldetése, szerepe, sikere. Ő mindig az egyházzal akar járni. Úgy gondolom, hogy az egyházhoz tartozó gyermekeknek az élete sem közömbös számára. Velünk, velem akar járni. Rajtam múlik vele járok-e?
Somlai József nyugdíjas plébános