Vár Rád egy kalandos nyár Tatán, a „vizek városában”!

Ezzel a felhívással hirdettük meg az idei hittanos táborunkat, melyre 89 gyermek jelentkezett.

Tatára azért esett a választásunk, mert a város egyike Magyarország műemlékekben és természeti értékekben gazdag városainak. A tatai vár, amely a középkori királyok egyik kedvelt pihenőhelye volt, az ország egyetlen víziváraként a XIV. század óta őrzi e tájat.

Szállásunk az Öreg-tó partjától 300 méterre, gyönyörű természeti környezetben, 3 hektáros parkban volt, tele sportpályákkal, kitűnő étkezéssel, kiszolgálással. Minden adott volt ahhoz, hogy egy felejthetetlen hetet töltsünk együtt.

Az első napon Győr városát fedeztük föl, ahol rácsodálkozhattunk a régi szép házakra, kis utcákra. Felkerestük a győri legendák helyszíneit, hosszú keresgélés után megtaláltuk a vastuskós házat és azt is megtudtuk, hogy Jedlik Ányos bencés szerzetes találta fel a szódavizet.

Vasárnapra vendégeket vártunk, ezen a napon ünnepeltük azt, hogy immár tíz éve van hittanos tábora a kis­tarcsai gyerekeknek. Eljöttek a régi táborvezetők családostul és Somlai József atya.

A nap folyamán volt vetélkedő, ami visszaemlékeztetett az elmúlt táborokban történt eseményekre. Minden csapat felelevenítette egy-egy felejthetetlen pillanatát a régi tábori életnek és eljátszották ezt a közönségnek. Rögtönzött divatbemutatóval mutattuk be a táboros pólókat, amit minden gyermek a táborok végén emlékbe kapott.

Az emlékezést a régi fényképek megtekintése segítette a legjobban, kivetítőn nézhettük végig a tíz év élményeit.

Szentirmai Borika az egyedüli vezető, aki kitartóan részt vett mind a tíz táborban. A táborozók közül, pedig Méhes Dorottya, Szerdahelyi Bence és Varga Dániel az, aki elmondhatja, hogy ott volt mindegyikben. Összegyűjtöttük a róluk készült képeket és egy emlékfüzetbe kötve kapták meg. Minden táborlakó és vendég kapott egy fa medált, a tízéves jubileum emlékére. Napunkat a szabadtéren tartott szentmisével koronáztuk meg és hálát adtunk a Jóistennek az elmúlt évek emlékeiért. Köszönjük Somlai atyának, hogy leutazott hozzánk és velünk együtt ünnepelt!

Hétfőn elkezdődött a tábori élet, aminek az idei mottója:

Vizek a Bibliában

„Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” (Jn 4,13-14)

A tábor üzenete:

Jézus a szamariai asszonnyal beszélget és neki mondja a fenti szavakat. Jézus felkínálja neki az „örök élet vizét”. A Szentlélek bennünk lakozásáról beszél, amely a Jézus Krisztusba vetett hit által lehetséges. Ennek nyomán megjelenik az ilyen ember életében a derű, a belső öröm és a hitből élve a szeretet cselekedeteit teszi. Aki egyszer már bekerült Krisztus vonzásába és megtapasztalta az Isten ingyenes szeretetét, az mindig újra és újra inni akar az örök élet vizéből, ami a folyamatos Krisztussal való kapcsolata révén a szívéből forrásként fog előtörni.

Az idei hittanos táborban négy ­„vizes” bibliai helyet kerestünk föl:

• Átkelés a Vörös-tengeren

• Jónás története

• Csodálatos halfogás

• Jézus megkeresztelkedése

A napi foglalkozásokon ezekkel a történetekkel kapcsolatos játékokat, feladatokat oldottak meg, beszéltek át a csapatok vezetőikkel.

Voltunk egész napos kiránduláson, ahol fölkerestük Vértesszőlősön az előember koponyacsontjának lelőhelyét, megnéztük az ásatások helyszínét. A tikkasztó hőségben a kicsik tanúságot tettek kitartásukról, ahogy nyafogás nélkül vették az akadályokat. A nagyfiúk megmutathatták testi erejüket a rönkhajítás alkalmával. Gyűjtöttünk gyógynövényeket és szép köveket.

Ennek a tábornak a legjobb pillanatai közé tartozott az Öreg-tóban való fürdés. Volt olyan kislány, aki itt tanult meg úszni, meg olyan nagylány is, aki ruhástul csobbant a nagyfiúknak köszön­he­tően a hűs habokban. Gör­be atya vigyázó tekintetével követte a fürdőzéseket, nehogy valaki túlságosan bemerészkedjen az egyébként elég gyorsan mélyülő tóba.

Nem csak fürödtünk a tóban, hanem kipróbálhattuk a sárkányhajózást is. Ez egy húsz személyes hajó, amiben az utasok eveznek. Na már most, a hajó csak akkor halad és nem imbolyog, ha egyszerre húzzák meg az evezőket. Ezért van minden hajó orrában egy dob és azt valakinek ütnie kell szépen ütemesen. El kell mondjam, hogy nagyon fárasztó dolog az evezés, főleg ha nem mindenki veszi ki a részét a munkából. A nagyfiúk voltak azok, akik teljes erőbedobással eveztek és nekik sikerült a tavat teljesen körbehajózniuk.

A tábori életből nem maradhatott ki a foci bajnokság, lehetett tollasozni, pingpongozni, íjászkodni. A kézműves napon sok szép virág, ékszer, madár készült. Természetesen Borikával lehetett sütit készíteni, amit mindenki megkóstolhatott a vacsoránál.

Nem maradt el a tábor életéből a „parti” hangulat sem, készültek kosztümös fényképek, finom koktélok. Lehetett pókerezni és fodrászkodni, zumbát táncolni és testfestést készíttetni.

Minden estét a tábortűz körül zártunk, énekkel, imával és Görbe atya elmélkedésre indító gondolataival. A Jóisten gondviselő keze végig rajtunk volt, nem betegedett meg senki és kicsik-nagyok fegyelmezetten viselkedtek, figyelve-segítve egymást.

Hazafelé az esztergomi bazilikát is útba ejtettük és sétahajóval érkeztük Visegrádra. Innen elfáradva, de sok-sok közösség élménnyel gazdagodva érkeztünk templomunk parkolójába.

Köszönöm a táborvezetők áldozatos munkáját, nagyon jó olyanokkal együtt lenni és dolgozni, akik fél szavakból is értik, mit is akar a vezetőjük. Együtt gondolkoznak velem, az ő céljuk is az, hogy a gyerekek minél több lelki élménnyel gazdagodva térjenek haza. Építő ötleteikkel segítenek és így évről évre még jobban sikerül a tábor.

Vassné Bíró Ildikó, Mátyás Ilona, Szakács-Szentirmai Borbála, Pintér András, Méhes Anita, Méhes Krisztina, Dohány Máté, Szerdahelyi Soma voltak az idei vezetők. Ebben az évben kisvezetőket is neveltünk, az ő közreműködésüket is köszönöm: Vass Veronika, Méhes Dorottya, Mátyás Norbert és Szerdahelyi Bence.

Köszönöm mindenkinek az anyagi támogatást is, így tudtunk segíteni a tábori költségek csökkentésében. A támogatások nagy részét az adventi vásár bevételéből álltuk.

Méhes Zsuzsa