Fájdalmas Szűzanya

Áll a gyötrött Istenanyja,
Kín az arcát könnybe vonja.
Úgy siratja szent Fiát,
Úgy siratja szent Fiát.

Sokan nem is gondolnak arra, hogy a Fájdalmak Anyjának volt ün­nepe. Ezt az ünnepet először hét tőr ün­ne­pének nevezték. Ez az ünnep a 17. szá­zadban keletkezett. XIII. Be­ne­dek pápa, 1727-ben egész Euró­pára kö­te­le­zővé tette, és nagy­pén­teket meg­e­lő­ző péntekre helyezte.

A másik hétfájdalmú ünnepet, XI. Ince pápa engedélyezte a szervita szer­­zetesek számára, melyet később VII. Pius pápa 1814-ben az egész egy­házra kiterjesztett. X. Pius pápa ezt az ünnepet szeptember harmadik va­sár­napjáról, szeptember 15-ére tette. A ka­­to­likus naptárakban fájdal­mas Szűz­­anya néven szerepel.

Mi nagyböjtben gondolunk leg­töb­bet a fájdalmak Anyjára, és ami­kor a fáj­dalmas rózsafüzért imádkoz­zuk. Az ember életében sokszor talál­kozik a szenvedéssel, mely min­den­ki­nek ki­jut, még a legtökéle­tesebb te­remt­mény­nek, Szűzanyának is. Szűz­anya kiválasztott volt, de a szen­vedést, ő sem tudta elkerülni. Az agg Simeon meg­jövendölte neki a je­ru­zsá­lemi templomban, amikor a negy­vennapos Jézust a templomban be­mu­tatta, hogy hét tőr járja át a szívét. Szűzanya meg­lepődött a jövendölés hallatára, és biztos, hogy nem felej­tette el. Élete útján nem csodálkozott, és nem is tiltakozott, amikor a szen­ve­dések rátörtek.

Hogy Szűzanya számolta-e éle­té­ben a ráköszöntött szenvedések szá­mát, azt nem tudjuk. Azt viszont tud­juk a Szentírásból, hogy Jézus szen­ve­dése, és Szűzanya szenvedése össze­­tartozik, elválaszthatatlan egy­más­tól. A fájdalmak Férfija, és a fáj­dalmak Anyja összetartoznak. Szűz Mária találkozik szenvedő Fiával a keresztúton. Az igaz, hogy Szűzanya fizikailag nem vérzett, de lelkileg an­nál jobban. Szomorú sírással ment a keresztet vivő, szenvedő Fia után. Tudta, hogy ez az út a kereszthalálba vezet. Majd a kereszt mellett áll, és a fájdalmak csúcsát szenvedi el. Az édesanyák legnagyobb lelki fájdal­ma, ha gyermekük halálát kell meg­él­niük. A fájdalmak tőre járta át Szűz­anya szívét.

Milyen a mi fájdalmunk? A ha­lan­dó embernek sokszor kijut a testi, lelki fájdalom. Van ugyan, akit megkímél az élet, van, akit nem. Nyugodtan mond­hatjuk, hogy földi külde­té­sünk­ben sokszor kijut a testi, lelki fájda­lom. Ha lázadozunk ököl­be­szorított kézzel a fájdalmak meg­ma­radnak. Ha imádságra kulcsolt kéz­zel szenve­dünk, és fohászkodunk a fájdalmak Férfijához, a fájdalmak Anyjához, a fájdalmak akkor is meg­ma­radhatnak, de legalább szen­ved­hetünk magunk és mások bűneiért.

Fájdalmas Szűzanya az egyetlen tökéletes teremtmény, akinek nem kellett volna szenvednie, mégis vállalta a fájdalmak tőrét. Példaadó éltedet látva tanulni akarunk tőled. Elviselvén a testi, lelki fájdalmakat. Csak azt kérjük a Jóistentől, hogy egy kicsit több kegyelmet adjon, mint a ránk tört szenvedés.

Somlai József, nyugdíjas plébános