150 éve született Gárdonyi Géza

Ezer év óta feni a kardot és a tőrt
a magyar ellen Kelet és Nyugat.
De a magyart sohse találják szíven:
mert az Isten keze takarja azt!
(Gárdonyi Géza)

Idén ünnepeljük Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulóját. E jeles esemény emléknapját a Magyar Országgyűlés határozatban 2013. október 17-ére tűzte ki; arra a napra, amelyen annak idején 1552-ben az egri várvédők diadalmas győzelmet arattak az ostromló török hadak fölött.

Valljuk be őszintén: a legtöbb magyar ember Gárdonyi Gézát csupán az Egri csillagok c. regénnyel azonosítja. Mintha mást nem is írt volna, mintha a munkássága csak ennek a könyvnek a megírására szorítkozna.

Gárdonyi Géza Gárdony–Agárdpusztán született 1863. augusztus 3-án. Ziegler Géza néven látta meg a napvilágot, s első ízben tizenhat évesen, az egri Füllentőben megjelent humoreszkjét írta alá Gárdonyi Z. Géza néven. Írói nevét születési anyakönyvezési helyszíne, Gárdony után választotta, s 1890-es évek­től pedig ki­zá­ró­lagosan ezt tüntette fel művei fejlécén.

Munkássága igen összetett: író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. A 19–20. századfor­duló magyar iro­dalmának népszerűsé­gében máig ki­emel­kedő alakja.

Ismertebb művei: Az én falum 1898, Egri csillagok 1901, A láthatatlan ember 1902; Isten rabjai 1908, Szunyoghy miatyánkja 1913; Ida regénye 1920. Gár­­­donyi 1885-ben Győrben kötött házasságot Csányi Máriával. Frigyükből négy gyermek született.

1897-ben az egri várra néző sáncnegyedi Hóhér-dombon meg­­vásárolt egy tornácos parasztházat és Egerbe költözött. 1922. október 30-án, egri otthonában halt meg. Az egyházi szertartást követően az egri vár Bebek-bástyáján kialakított díszsírhelyen hantolták el, gerendakereszt fejfájára végakarata szerint az azóta legendássá vált szavakat vésték: „Csak a teste!”

Farkas István (forrás: Wikipédia)