A mindennapi kenyér

Amikor még a budapesti üzletek cégtábláin is mindenütt magyarul volt kiírva, hogy melyikben mit lehet kapni, a házunkkal szemben volt egy pékség (a háború előtt Marcsán volt a tulajdonos, de még akkor is mindenki ezen a néven ismerte). Reggelente kettős sorban várakoztak az emberek, akik a végére kerültek, már gyakran hoppon maradtak. Szállóigévé vált: „Lacházáig állnak.” Amikor az egyetemi Közegészségtani Intézetbe kerültem, azt tanítottuk és az állt a Higiéne tankönyvében, hogy a kenyér alapvető élelmiszer, néptáplálkozási kincs.

Már akkor sokat beszéltek arról, hogy a kenyér árában (3 Ft 60 fillér volt eleinte!) állami támogatás van, de rengeteg kenyér „megy a kukába”, így az igen tisztelt állami támogatás nagy részét kidobják. Pedig régen a magyar ember életnek nevezte a búzát (Ady: „Mért fáj neked az égő élet? / Nincs benne részed soha.”) és kenyér véletlenül sem kerülhetett a szemétbe! Őseink keresztet rajzoltak rá, mielőtt megszegték volna és a karácsonyfa alá is tették (Jézuska kenyere).

Mára a helyzet hihetetlen mértékben megváltozott. Biztos, hogy nagyon sokan hétszámra sem vesznek kenyeret, helyette mindenféle édes süteményből, legjobb esetben kifliből, zsemléből „fedezik szénhidrát-szükségletüket.” Nem beszélve a cukorkákról, energiaitalokról és hasonlók­ról. Ezekben rengeteg adalékanyagot fogyasztanak, ami persze a kenyérre is érvényes, de az már nem is hasonlít az egykori pékségek kenyerére. Az adalékanyagokra nem szervezetünknek, hanem a kereskedőknek van szüksége, hogy árujuk tartósan eladható legyen. (Valaha sokat beszéltek „felhasználóbarát” termékekről, azóta mindinkább piacbarát lett minden, a vevő meg fogyasztó, ami azt jelenti: nem kell vele törődni, haszontalan ember, az úgyis csak fogyaszt.) Az egykori kenyér ízéről, illatáról beszélni lehet, de a mostani fiataloknak fogalma sincs róla, milyen is lehetett. Ki áll sorba a mostani morzsalékony, ízetlen, keletlen vagy sületlen, másnapra biztosan száraz kenyérért, tisztelet a kivételnek? Sokat hallunk teljes kiőrlésű kenyérről (ami akkor volt), tényleg sokkal egészségesebb, hiszen a búza héjában nagyon sok a B vitamin, de fehér színe miatt eleve gyanús az ilyen néven mostanában árult készítmény, a külső kiőrölt réteget talán állattakarmányozásra használják (he­lyet­te egyesek malátát kevernek a kenyérhez, talán azért, hogy azt higgyék, az olyan).

Persze a kenyérsütés hőtermeléssel jár, nyáron a pékek különösen nehezen kapnak inast, segédet. A liszt sem olyan, mint kellene (de miért kell külföldi gabonából sütni, ha nálunk is megterem?). Én azóta sem tudok magamban napirendre térni afölött, hogy egyik legalapvetőbb élelmiszerünket úgy látszik, végérvényesen elvesztettük.

A keményítőt a szervezet lassabban bontja le, mint a cukrot, így vércukorszint-emelő hatása kisebb és elhúzódó. Az ősember csak gyümölcsben evett cukrot, ami később is sokáig ritka csemege volt. Ma viszont hatalmas mértékben nő a cukorbetegek száma az egész „fejlett” világban…

Urunk Jézus Krisztus arra érdemesítette a kenyeret, hogy saját testévé, az Élet kenyerévé alakította át.

Ezt semmilyen más élelmiszerrel nem tette. A bizánci rítusú keresztények a szentáldozáshoz most is borba mártott kenyérdarabot használnak, ami mostanra nálunk, a latin szertartásban ostyává változott. Ez már más kérdés, hiszen itt már nem az anyagi megjelenés, hanem a misztikus tartalom a lényeg.

Ahogy Jókai mondta: „Ami gyémánt volt, gyémánt maradt.”

Szám László dr.

Ne szemetelj!

Február ugyan a farsang ideje a mulatságé, bálozásé. Azonban a felszabadult vidámság alatt se feledkezzünk meg arról, hogy a pazarlás, a pocsékolás bűn. Sajtóinformációk szerint Magyarországon fejenként, évente 39 kg élelmiszert dobunk a szemétbe. Március 5-én kezdődik a nagyböjt, addig is gondolkozzunk el a mindennapi kenyérről. A háztartásunkban felgyűlő élelmiszer-fölösleg fő oka, hogy tervezetlenül túlvásároljuk magunkat, és nem esszük meg időben a rövid szavatosságú ételeket, vagy a rossz tárolás miatt ezek tönkremennek. Szintén hibáztatható a kényelmes internetes vásárlás és a nagy­áruházak olyan akciós ajánlatai, amikor a termék akkor lesz olcsóbb, ha többet vásárolunk belőle, vagy a lejárat napján vesszük meg.            (a szerk.)