Ez már a szentmise

Március 28-án, nagyböjt negyedik péntekén, fél 6-kor szép számmal gyűltünk össze a nagytarcsai Bosco Szent János-templomban egy eddig előzmény nélküli alkalomra. Keresztút kezdődött ekkor családjaink aktív részvételével, és kimondottan a családokat megszólító elmélkedéssel.

A keresztút 15 állomása – kezdve Jézus halálra ítélését Pilátus által, egészen Jézus feltámadásáig – szembesített minket önmagunkkal, emlékeztetve felelősségünkre családunk, családtagjaink vonatkozásában olyan „megvilágításban”, amilyenben a hétköznapi rohanásunk során nem is gondolunk.

Jézus szenvedéstörténetének állomását gyerekek és felnőttek olvasták el, melyekkel párhuzamosan egy-egy kivetített dia segítségével képzeletben végigjárhattuk Jézus utolsó útját a vesztőhelyen keresztül feltámadásáig.

A keresztút után Görbe József plébános atya celebrált szentmisét, mely méltó kiteljesedése volt ennek az alkalomnak.

Húsvétra készülve megerősítő élmény volt részt venni gyarapodó közösségünkben ezen a keresztúton és szentmisén.

Legközelebbi szentmise a Bosco Szent János templomban húsvét vasárnap ½ 12-kor lesz.

Szeretettel várunk mindenkit, aki katolikusként be szeretne kapcsolódni a helyi egyház életébe.

Elérhetőségeink: Plébániánk címe: 2143 Kistarcsa, Széchenyi u. 13. Telefon: +36 (30) 640-13-59 Web: http://nagytarcsa.plebania.hu;
E-mail: kistarcsa<kukac>communio.hu

Ezúton kívánunk minden kedves Olvasónak áldott húsvéti ünnepet!

Farkas István

III. állomás: Jézus először esik el a kereszt súlya alatt.

Az élet terhe engem is földre sújt. A család is néha nyomasztó teher.

És én is hányszor vagyok teher családom számára. Ha mellettem elesik valamelyik családtag, bűnével, gyarlóságával, vajon nem tekintek rá úgy, mint a farizeus: „Én bezzeg nem vagyok ilyen! Saját maga okozta, viselje is a kínját!”

Meglátom-e, hogy benne, Jézus, te estél el? Mert akkor nem lehetek részvétlen iránta, még ha a családi kötelék nem is indított volna együttérzésre.

És amikor én esem el, mennyire várom, hogy fölsegítsenek! Vagy elfogadom egyáltalán, hogy segítségemre siessenek? Nem zárkózom magamba bűneim önérzetével, mondván, majd én magam megjavulok, majd én magamtól fölkelek? Segíts megérteni, Uram, hogy egymás nélkül nem jutunk tovább családunk keresztútján sem.

Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!