Népi jámborság és liturgia
2. Az olyan liturgia, amelynek az ember életéhez semmi köze sincsen, kiürül és minden bizonnyal Isten előtt sem kedves.
3. A liturgikus ünneplés a vallásosság erényének cselekedete, amelyet természeténél fogva a szent iránti mély érzék kell, hogy jellemezzen. A liturgiában az egyes embernek és a közösségnek egyaránt tudatában kell lennie, hogy egészen különleges módon annak színe előtt áll, aki háromszor szent, és világfölötti valóság. Következésképpen az ember magatartását a tisztelet és a döbbenet érzése hatja át, hiszen Isten fölségének színe előtt találjuk magunkat. …
A pap által vezetett liturgikus ünneplés egy, a hitben egybegyűlt és Isten Szavára figyelő imádkozó összejövetel. Ennek elsődleges célja, hogy az isteni Fölség elé vigye az élő, tiszta és szent Áldozatot, amelyet egyszer s mindenkorra felajánlott az Úr Jézus a Kálvária hegyén, s amely minden alkalommal, amikor az Egyház szentmisét celebrál, hogy kifejezze Istennek járó hódolatát, lélekben és igazságban jelenvalóvá válik. …
A zsinati megújulás következtében a keresztény népi jámborság helyzete az egyes országok és helyi hagyományok szerint eltérő. Egymásnak ellentmondó magatartásokat tapasztalunk: van, ahol nyilvánvalóan és a lényeget leegyszerűsítve elhagyják a múltból örökölt jámborsági formákat, ezáltal nem mindig pótolható űr keletkezik. Van, ahol ragaszkodnak a tökéletlen vagy téves ájtatossági formákhoz, amelyek eltávolítják a híveket a hiteles bibliai kinyilatkoztatástól és szemben állnak a szentségi üdvrenddel; van, ahol indokolatlan kritikával illetik az egyszerű nép jámborságát a hit úgynevezett „tisztaságára” hivatkozva; van, ahol igény mutatkozik arra, hogy megőrizzék a népi jámborság gazdagságát, amelyet a hívek mély és érett hitérzéke egy meghatározott helyen és időben kiérlelt. Van, ahol megtisztítják ezt a tévedésektől és a szinkretizmus veszélyeitől; sok helyütt mintegy a technológiai és pragmatikus kultúrával és a haszonelvű gazdasággal szembeni ellenállásként és reakcióként új életre kap a népi vallásosság; másutt elvész az érdeklődés a népi jámborság iránt az elvilágiasodott eszmerendszerek és a vele szembenálló „szekták” agressziójának eredményeképpen.
A kérdés mindazon püspökök, papok és diakónusok, lelkipásztori munkatársak és szakemberek folyamatos figyelmét igényli, akiknek egyaránt szívügye a liturgikus életnek a hívek körében való előmozdítása és a népi jámborság megbecsülése.
A teljes szöveget elolvashatja a katolikus könyvtárban: http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=441
Tanító-egyház