Töviskoszorú
Beléptem a kórterembe, bemutatkoztam, hogy önkéntes beteglátogató vagyok és az egyik beteg rögtön azt kérdezte: mit jelent ez, mit tudok én csinálni?
Beszélgetni jöttem a betegekkel és megvigasztalni őket – válaszoltam.
Erre ő azt mondta, hogy őt most senki nem tudja megvigasztalni. A családja sem tudta, akik éppen most mentek el. Az a nagy bánata, hogy le kellett műteni a fülét, ezért a füle helyén csak egy nagy lyuk van. Mi lesz velem, hogy nézek ki így, nő létemre?
Ezek után elmondta, hogy ő nagyon vallásos, minden nap templomba jár, rózsafüzércsoportot vezet, és az egyházközség hitéletében mindenben részt vesz. Azt is elmondta, hogy a templomukban van egy töviskoronás Jézus kép, ami előtt ő mindennap imádkozik. Azt kéri mindennap, hogy az Úr Jézus adjon néki is egy tövist a koronájából a homlokára, hogy együtt szenvedhessen vele.
Erre megkérdeztem, hogy komolyan gondolta ezt a kérést, s azt felelte – igen. Ha komolyan kérte, Isten meg is adja – válaszoltam. Nem gondolja, hogy most kapta meg ezt a tövist? Istennek még arra is volt gondja, hogy mivel maga nő, ne a homlokán legyen a tövis helye, hanem máshol, ott, ahol, ha megnöveszti a haját, nem is látják mások.
Látszott a betegen, meglepődött ezeken a mondatokon, mivel a műtétjét és a betegségét nem kapcsolta össze ezzel az imakéréssel, azt válaszolta, ha ez így van, akkor ő örömmel fogadja ezt a tövist és boldogan fogja viselni, mert őt senki sem tudta megvigasztalni. Úgy érzi, hogy engem most az Isten küldött ide hozzá.
Egy önkéntes beteglátogató