forrás: ciganypasztoracio.hu

Napjainkban egyre többen szembe­sü­lünk a cigányság problémáival. So­kan sok­féleképpen viszonyulunk hoz­zá­juk. Ebben az írásban az egyház állás­pontjával és stratégiájával ismer­ked­hetünk meg. A teljes szöveg elol­vas­ható a uj.katolikus.hu /konyvtar.php?h=445 linken.

Most néhány részletet idézünk a műből:

Jóllehet a dokumentum a cigányokra vonatkozik (akik roma, szinta, manus, kalé, gyitan, yenich stb. neveken ismer­tek) mutatis mutandis érvényes a más hasonló életformát folytató vándorló cso­por­tokra is.

A cigányokkal szemben már berög­ző­dött előítéletekből átlépünk az elutasítás jeleinek kimutatásába, melyek gyakran nem váltanak ki reakciót vagy tiltakozást azokb­ól, akik mindezeknek tanúi. Min­dez, főleg a múlt században, sok szenve­dést okozott és az üldözések alapjául szol­gált. E tapasztalatnak föl kellene ráz­nia mind­annyiunk lelkiismeretét, felszítva az össze­tartás érzését ezzel a népességgel. Az Egy­ház elismeri a cigányok saját identitáshoz való jogait, és azon fára­do­zik, hogy igaz­ságosabb bánásmódot tud­jon kivívni a számukra, tiszteletben tartva a kultúrát és az egészséges hagyomá­nyo­kat. A jogok és kötelességek azonban szi­go­rúan együtt jár­nak, így a cigányoknak is vannak köte­les­ségeik a többi néppel szem­ben.

Ezen kívül a nevelés, a szakképzés, a sze­mélyes kezdeményezések és a fele­lős­ség, amelyek az emberi fejlődés elemei, mind elengedhetetlen előfeltételei annak, hogy a cigányok méltó életszínvonalra jus­sanak. A cigány közösségekben is elő kell mozdítani a férfiak és nők közti jogegyenlőséget a diszkrimináció minden formájának kiirtá­sá­val. A fejlődés meg­kí­vánja a nők méltó­sá­gá­nak tiszteletét, a női kultúra felemelését, megőrizve azt az erős családi szellemet, amely jelen van a ci­gá­nyok között.

A dokumentum nem csupán a cigány­pasztorációban ténykedő lelkipásztorok­hoz és munkatársakhoz szól, hanem az egész egyházi közösséghez, amely nem me­het el érzéketlenül ezen kezde­mé­nye­zés mellett, illetve szól magukhoz a cigá­nyokhoz is. A cigányok és nem cigányok közötti teljes közösség eléréséhez vezető út, amely még éppen csakhogy elkez­dő­dött, vagy számos országban még megví­van­dó csatát jelent, mindenkitől megkí­ván­ja a gondolkodás, a szív és a magatar­tás nagy megtérését. Ez képezi a közösség megteremtésének első mozgatórugóját, tudva, hogy az elutasítás és az igazság­talanság bármiféle megnyilvánulásának gyö­kere a bűn keserű valósága.

Tanító-egyház