Somlai József gyémántmisés atya
Plébánosuk pappá szentelésének 60. évfordulóját köszöntötték a kistarcsaiak június 29-én. Rákoscsabáról is sokan eljöttek köszönteni a jubiláns atyát. Somlai József főtisztelendő esperes-plébános 1928-ban Budapesten született, 1954. június 20-án szentelték pappá a Váci Székesegyházban, 1954-1956 között Káplán volt Lőrinciben, Turán 1956-tól 1961-ig, Hatvan-Belvárosban 1961-től 1962-ig, Kecskemét-Főplébánián 1962-től 1969-ig, Újpest-Főplébánián 1969-től 1970-ig, Pestszenterzsébet-Főplébánián 1970-től 1976-ig szolgált, majd Rákoscsaba-Óplébánián 1976-től 1990-ig plébános, Kistarcsára 1990. szeptember 1-én került, az aranymiséje 2004-ben volt. 2009 júliusában, 55 éves szolgálat után nyugállományba vonult. Dr. Beer Miklós váci püspök a hűséges papi életért az egyik legnagyobb egyházi elismerést, a címzetes apát kitüntetést adományozta neki. Kistarcsai közéleti szerepléséért 2008-ban megkapta a Kistarcsáért érdemérmet, majd 2009-ben a díszpolgári kitüntetést.
Június 29-én vasárnap délelőtt teljesen megtelt a Rózsafüzér Királynője-templom. Az ünnepi szentmisén meghívott vendégként ott volt Gulyka József isaszegi prépost plébános, az egyházkerület esperese, Dr. Mandula József volt osztálytársa, akivel öt évig voltak kispapok, Tóth Ferenc plébános, aki még Kecskeméten volt ministránsa, Kiszely Mihály prépost plébános, Solymosi Sándor polgármester, Csaja János képviselő és Juszkó Ferenc képviselő. A szentmise alatt az ünnepi szentbeszédet Görbe József plébános atya tartotta, asszisztált Orbán Csaba a Premontrei rend tagja, Kiss Dávid ötödéves teológus kispap és harminc ministráns.
A bevonulás után Dolhai János a Kistarcsai Egyházközség világi elnöke köszöntötte Somlai Józsefet, majd Solymosi Sándor polgármester köszönte meg a 60 évet és adta át az önkormányzat ajándékát. Külön köszöntötte a jubiláló atyát a Vivace kórus, a Mária Légió és az egyházközség nevében Kiss Dávid kispap. Ünnepelt és ünneplők meghatottan vettek részt a gyémántmisén. A szentmise végén mindenkit meghívtak egy szeretetvendégségre, ahol a hívők bőséges süteményeit kínálták Hutter Pál sátra alatt a plébánia udvarán.
Az ünnepi szentmise után először azt kérdeztem a plébános úrtól, hogy
Kistarcsán volt-e már valakinek gyémántmiséje?
Tudomásom szerint nem – kezdte a válaszát Somlai József – de lehet, hogy voltak olyanok, akik Kistarcsán szolgáltak, és máshol tartottak gyémántmisét, de erről nincs semmilyen feljegyzés.
Hihetetlennek tűnik és látszik a 60 éves szolgálat, ugyanis a plébános úr nagyon fiatalosan él. Számítógéppel írja a jegyzeteit, a mobiltelefont rutinosan használja, minden városi rendezvényen megjelenik. Honnan van ez a jó kondíció?
Ehhez kellett a Jóisten kegyelme és jósága. Szerencsére nem kell bottal közlekednem. Az Úrnapi körmeneten is végigmentem, ez több mint egy kilométer, itt azért elfáradtam. Egy nagy ministráns segített, ha kellett rátámaszkodhattam, szóval azért látszanak az évek. Örülök, hogy ebben a korban még talpon vagyok és tudok segíteni a kistarcsai templomnak.
Hatvan év nagyon nagy idő, 1954 – a pappá szentelés éve – történelmi léptékkel is már régen volt. Mi az alapvető különbség 1954 és 2014 között?
Az 50-es években Magyarországon még vallásos lelkületű emberek éltek. A templomokban sok hívő volt. Manapság azt tapasztalhatjuk, hogy „nem divat” templomba járni. Saját szolgálatomat azonban nagyon szerencsésnek mondhatom, mert Rákoscsabán és itt Kistarcsán is mindig élénk volt a hitélet, az országos átlag fölött vagyunk. Egyébként belülről ugyanúgy éltem meg a pappá szentelésem szentmiséjét, mint a gyémántmisémet. Mindig örömmel kezdem el a szentmisét, és hála gondolata van bennem, amikor befejezhetem. Az emberben mindig van egy feszültség, hogy hogyan tudja elmondani azt, amire készül. Most a gyémántmisén eszembe jutott Márk Lajos, aki Megyeren volt a plébánosom. Amikor kispap voltam, ő akkor volt Kistarcsára internálva. Ötödéves voltam, amikor szabadult. Nagyon karakán ember volt, jellemében, becsületében nem lehetett megtámadni.
Budapesti létére miért szeret Kistarcsán élni?
Kistarcsa közel van Budapesthez, de sokkal jobb lehetőségei vannak, mint a fővárosnak. Itt nagyon szép vallásos hagyomány alakult ki és ehhez nagyban hozzájárultak a Premontrei atyák, akik kijártak ide misézni és segítettek a helybéli plébánosnak. Kistarcsa egy igen vallásos lelkületű közösség és ezért szívesen maradtam itt. Be tudok segíteni Görbe József plébános úrnak, így nem kellett lecsökkenteni a misék számát, Nagytarcsára is át tudok járni havonta kétszer. Azt érzem, hogy szükség van rám.
Polgár
Megjelent a Kistarcsai Híradó 2014. júliusi számában