Magyar Katolikus Karitász

Majd egy éve jelentkezett utoljára az Olvasó hasábjain az kistarcsai Boldog Kalkuttai Teréz Anya Karitász Csoport. Elsőre gondolhatnánk, hogy azért mert nem történik semmi említésre méltó az egyházközség karitatív életében. Erről azonban koránt sem beszélhetünk, sőt a beszámolók ritkulásának hátterében inkább az áll, hogy a csoport tagjainak munkára fordított ideje az a tényleges segítségre összpontosul és kissé háttérbe szorult a „papírmunka”. Pedig ennek fontossága nem vitatható. Fontos a csoportnak, hogy rendszeresen megmutathassa mun­káját, eseményeit az egyházközségnek, ezzel is folyamatosan köztudatban tartva a tevékeny szeretet je­len­tőségét hitéletünkben. És fontos a híveknek is, mert így rendszeres vissza­jelzést kaphatnak arról, hogy a csoporthoz eljuttatott adományok, anya­gi támogatás hogyan jut el az azok­ra igazán rászorulókhoz.
Örömmel számolhatok hát be arról, hogy karácsony előtt hány családnak sikerült egy kicsit szebbé tennünk az ünnepet; közel hetven tartós élelmiszer csomagot osztottunk szét, amiben a rizs, olaj, liszt, cukor, tea és kakaó mellett szaloncukorral is próbáltunk egy kis édességet csenni a két ünnep között is nehéz napokat megélők otthonába. (Az év végén nagycsaládjainkat többször is meglátogattuk, hiszen augusztus végén iskola kezdő tanszercsomagot, októberben pedig egy-egy nagy szatyor almát juttatunk el nekik.) A templomtető felújításából „megmentett” hulladék fát három család között tudtuk szétosztani, akik saját munkájukat adva a segítséghez feldarabolták és elszállították a méretes gerendákat, léceket. Szükség azonban ennél több helyen volt tüzelőre így másik három családnak megvásároltunk és eljuttattunk, egy-egy erdei köbméter hasogatott tűzifát.
Híveink adományainak köszönhetően pedig egy négy gyermekes családnak – anyu­ka egyedül neveli a gyerekeket – tudtunk komolyabb segítséget nyújtani. Megjavíttattuk a házuk falát áztató vízvezetéket, fel­újí­tat­tuk a meghibásodott mosógépüket, a gyerekjátékok mellett szőnyeget, háztartási gépet, tisztítószer csomagot állítottunk össze számukra, hogy a szin­tén adományként érkezett karácsonyfa – és a betlehemező gyerekek megható előadása – az ő otthonukban is méltó fogadtatásban részesül­hes­sen. Nem utol­só sorban említendő, hogy segítőink el­szánt­sá­gának hála városunk roma kö­zös­ségével is kezd kialakulni egy fo­lyamatos kapcsolat melynek keretében az élelmiszer és ruhacsomagokon túl gyü­mölcsfa csemetékkel, bú­to­­rokkal, sőt hiányzó nyílászárók pót­lá­sával is sikerült az elmúlt évben ja­vítani a családok életkörülményein.
Az év közben beérkező adományok gyűjtésében, tárolásában segít számunk­ra, hogy 2014-ben sikerült felújí­tanunk, bepolcoznunk közel har­minc négyzetméteres raktárhelysé­gün­ket ahova várjuk a hívek, elsősor­ban gyerekruha – erre van a legna­gyobb szükség – felajánlásait.
Mint az a fenti sorokból is átszüremlik, munkánkhoz az alapot az egyházközség támogatása adja. E nélkül a segítő szándék nem válhatna valódi tet­té. Híveinknek a támogatásra, csoportunknak pedig a támogatóinkkal való találkozásra ad alkalmat az évben egyszer megrendezésre kerülő jótékonysági bálunk.
Évközi munkánk anyagi bázisát jelenti ez az esemény, így fokozott várakozással, munkával készülünk ezek­ben a napokban is. Február 14-én hí­vunk és várunk mindenkit, aki még eset­leg nem vette meg a belépőjegyét, hogy egy jó hangulatú vidám estén lehessenek együtt támogatók és segítők annak reményében, hogy a befolyt ado­mányokból a 2015-ös évben is töretlenül tudjuk segíteni a kistarcsai nehéz helyzetben élő testvéreinket.
Lengyel Dávid