Az Úr szenvedésének és kereszthalálának napja. Ez a nap szigorú böjti nap, ami azt jelenti, hogy 14 éves kortól tilos húsételt fogyasztani, és 18 éves kortól 60 éves korig csak háromszor szabad étkezni és egyszer jóllakni. Liturgikus szín a piros.
Ezen a napon nincs szentmise, mert ma maga az örök Főpap mutatta be véres áldozatát a kereszt oltárán. A nap folyamán lamentációt és keresztutat szoktak végezni. Belépve a templomba, Isten háza kopár, megfosztva minden ékességétől, a tabernákulum üres, és az örökmécs sem világít. A szertartás 3 részből áll. Kezdetén a pap és az asszisztencia csendben vonul be. Nincs ének, nincs harangszó, csupán egy kereplővel lehet jelezni a szertartás kezdetét. Miután bevonultak, mindenki letérdel, a szertartást végző pap és a közvetlen két diakónus arcra borul. Az egész szertartás könyörgéssel kezdődik. Utána az ige liturgiája az olvasmány és szentlecke hangzik fel, melyek között zsoltárok hangzanak fel (itt van az első ének az egész szertartásban), majd ismét felhangzik a passió, melyet minden évben Szent János evangélista szerint énekelnek vagy felolvassák. Rövid homília után ősi könyörgések hangzanak el.
A szertartás 2. része a keresztleleplezés. A letakart keresztet behozván a pap háromszor énekli a Ho 63 ének dallamára: – Íme, a szent keresztfa, rajta függött valaha a világnak váltsága. Mi pedig így válaszolunk: – Jöjjetek, hát keresztények, hódolattal hajtsunk térdet, üdvözlégy szent keresztfa!
Ezután mindenki hódol a kereszt előtt, ezalatt énekeljük: Gyászba borult, Isten csillagvára… (Ho 67/B ) Királyi zászló jár elől… (Ho 82 )
A szertartás 3. része az áldozás (csonkamise). Ilyenkor előhozzák az Oltáriszentséget, és ekkor járulunk szentáldozáshoz, ezalatt szentségi énekeket énekelünk.
Befejezésül megnyitják a szentsírt, és egész este lehet hódolni.
Tomecz Róbert kántor