A hónap szentje: Sziénai Szent Katalin
A Katalin név sokak előtt ismerős, hiszen gyakori a magyar lányok között. Novemberben ünnepeljük Alexandriai Szent Katalint, aki a 4. század elején szenvedett vértanúságot. Áprilisban is van egy kevésbé ismert Katalin Siena (ejtsd: sziéna) városából, aki ezer évvel később élt a 14. században.
Hat éves volt, amikor az első látomásban részesült: a domonkosok temploma felett megjelent neki Krisztus főpapi ruhában. Hét évesen – titokban – szüzességi fogadalmat tett Jézusnak. Katalin később visszavonult házuk egy pinceszerű zugába, amit a cellájának nevezett. Csak a templomba ment ki, a gyóntatóján kívül senkivel sem beszélt; egyébként a cellájában vezekelt, imádkozott, böjtölt és virrasztott. Ágya nem volt, a feje alatt egy kő volt a párna. Elhagyta a húst, aztán fokozatosan a többi ételt is, s csak kenyeret és zöldségféléket evett; élete végén pedig csak az Eucharisztiából élt, semmi más nem táplálta.
Látomásai kezdetén egy alkalommal megjelent neki Jézus és így szólt hozzá: Tudod-e leányom, hogy ki vagy te és ki vagyok Én? Ha e kettőt tudod, boldog leszel! Te ugyanis az vagy, aki nincs, én pedig az vagyok, AKI VAN. Ha ezt az ismeretet megőrzöd lelkedben, soha nem fog rászedni az ellenség és minden csapdáját el fogod kerülni. Nem fogsz beleegyezni olyasmibe, ami törvényemmel ellenkeznék, és akadály nélkül fogsz elnyerni minden kegyelmet, minden igazságot és világosságot.
A megtestesült Igazság tanúskodik arról, hogy a teremtmény a maga erejéből semmit se képes tenni: Mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. (Jn 15,5)
Pízában kapta meg az Úrtól küldetésének és életének pecsétjét Krisztus megajándékozta stigmáival, melyek Katalin kérésére láthatatlanok maradtak.
Számos csoda kísérte életét. Nagyon sokszor esett elragadtatásba. Gyakran mások előtt is teljes önkívületi állapotba került, megmerevedett a keze, teste, mialatt mennyei Jegyesével beszélgetett. Egyik ilyen alkalommal egy tarisznyában tojásokat vitt a szegényeknek és ráesett a tarisznyára, de a tojások sértetlenek maradtak. Másik alkalommal ráesett a tűzhelyre és órákig feküdt a parázson, anélkül hogy a haja megpörkölődött volna, de még füst szaga sem lett.
Hihetetlen türelemmel ápolt halálos betegeket a legkisebb felindulás nélkül, pedig volt olyan alkalom, hogy meg is rágalmazták, de némán tűrte és tovább szolgált alázattal. Később amikor beigazolódott ártatlansága, akkor sem vetette szemére a rágalmazónak a hibáját.
Sokat fáradozott az egyház egységéért. Rómában a pápa mellett állt. Megkapta a lelkek megkülöböztetésének adományát, mellyel úgy belelátott a lelkekbe, ahogy más látja a ruházatot. XI. Gergely pápának panaszkodott a tolmács által, hogyan lehetséges, hogy a Római Kúriában alvilági gonoszságok bűnét találta. A pápa erre megkérdezte, mikor jött Katalin a Kúriába. S amikor megtudta, hogy alig pár napja, így szólt: Hogyan tudtad néhány nap alatt a Római Kúria erkölcseit felderíteni? Akkor Katalin így válaszolt: A mindenható Isten dicsőségére mondom, hogy otthon, a saját városomban jobban érzékeltem a Római Kúriában található bűnöket, mint azok, akik naponta elkövetik vagy elkövették azokat! Erre a pápa elhallgatott.
Kérjük Szent Katalin közbenjárását, hogy felfogjuk: mi vagyunk, aki nincs és Isten az AKI VAN és így elnyerhessük az örök boldogságot!
Lauer Tamás
Forrás: Capuai Boldog Rajmund OP: Sziénai Szent Katalin élete;
kép: Andrea Vanni freskója, 14. század