Egy rövid gyufaszállal kezdődött a plébánián megrendezett önismereti kur­zus. Három vezetőnk Méhes Anita, La­pos Rebeka (Rebi) és Szabó Barbara (Ba­rus) vezényletével kb. tízen jöttünk össze, hogy ismerkedjünk egymással és magunkkal is.

Önismereti kurzus

A délelőtt 10 órától tartó program ren­geteg játékkal, hol rövid és szó­ra­koz­tató, hol hosszabb ideig tartó és el­gon­dolkodtató, egymásnak meg­nyí­ló fel­adatokkal telt. Meglepő volt látni, hogy egy-egy szituációban, egy­sze­rű csapatjátékban milyen szerepek ala­kulnak ki percek alatt. Volt aki csen­desen, de nagyon tevékeny és szorgos mun­kával segítette a csapatot és volt, aki egyből az irányító szerepét öltötte magára. Érdekes felismerés, hasznos tapasztalat volt: tudunk-e csapatban dol­gozni, vezető-irányító típusúak va­gyunk-e vagy éppen a komp­ro­misszu­mosabb megoldásokat keressük-e itt a játékokban és az életben is egyaránt? Ennek felismeréséhez egy teszt is hoz­zá­segített, meglepő eredménnyel szol­gálva egy-egy résztvevőnek.

Az alkotók

A fel­ada­tok végén mindig megbeszéltük, hogy ki hogyan érezte magát az adott játék­ban, szituációban, ki mit szűrt le egy­mással kapcsolatban és saját ma­gáról. Az én egyik kedvencem a nap vé­gét lezáró ún. „festős” feladat volt. Először nagyon udvariasan, vissza­fo­gottan álltunk neki a munkának, de a vé­gére aztán gyermeki lelkesedéssel alkottunk. Igazi „ereszd el a hajamat” élmény volt a csapat tagjai számára.

A végeredmény

Délután 4-ig tartott az „ön-is­mer­ke­dés”, és azt hiszem bármelyik résztvevő ne­vében mondhatom, hogy szinte elre­pült az együtt töltött idő, maradtunk vol­na még játszani, beszélgetni, töltőd­ni. Nagyon jól éreztük magunkat, sok élménnyel gazdagodtunk.
Köszönjük Anitának, Rebinek és Barusnak, hogy részesei lehettünk egy ilyen önfeledt, de tanulságos napnak! Várjuk a folytatást!
Cs. K. B.