Klarissza nővérek
A bemutatkozást általában azzal kezdjük, hogy a nevünket említjük első helyen. A Szentírásban, nevezetesen Szent János evangéliumában azonban rábukkanhatunk egy olyan szakaszra, melyben egy alak bemutatása nem a név megadásával történik. Ez a szentírási rész a kánai menyegző. Ezt olvassuk: Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt (Jn 2,1-2).
Klarissza monostor Szécsény
Itt először is azt látjuk, hogy Jézus anyja ottlétét az evangélista magának, Jézusnak az ottléte előtt említi. Fontos tényező az is, hogy ez az első olyan hely a jánosi evangéliumban, ahol Jézus anyjának alakja feltűnik. Az evangélium nem a neve alapján mutatja be őt, hanem a léte alapján e szavakkal: „Jézus anyja is ott volt”. Tehát a fő mondanivaló róla az, hogy ő Jézus anyja és hogy ott volt, vagyis a léte.
Miért van ott Jézus anyja? A kézenfekvő és magától értetődő válasz az, hogy azért van ott, mert meghívták. A keresztény hit azonban tudja, hogy Jézus anyja azért van ott, mert Jézus ott van; a keresztény hit tudja, hogy Jézus anyja nem lehet máshol, mint ahol az Ő Fia.
Egy szemlélődő életet folytató közösség életében is az a legfontosabb, hogy ott legyen, ahol Jézus van. Mit jelent ott lenni, ahol Jézus van? Életünk, küldetésünk nem egy konkrét karitatív feladatkörben fogalmazódik meg, hanem legfontosabb vonása az Úrral való lehető legszorosabb lelki együttlét. Ezt jelenti az, hogy ott vagyunk, ahol Ő van. Az Úr úgy akarta, hogy legyenek olyanok, akik egyszerűen csak Vele vannak. Ezen bevezető után röviden arról írnánk, hogyan is élünk az Assisi szent Klára Rendjéhez tartozó „Szécsény Ágacskája” Klarissza Remeteségben.
A XIII. században Isten azzal az életformával ajándékozta meg Assisi Ferencet és Klárát, hogy ők és azután követőik az Ő Fiának, Jézus Krisztusnak szegénységét újra megjelenítsék az Egyházban. A kor nem volt híján radikális szegénységre vágyó embereknek. De a különböző szegénységi mozgalmak mind az Egyház ellenében hangoztatták szegénységüket, és az Egyházat ítélve törekedtek minél nagyobb szegénységre és lelki tisztaságra. Az Úr viszont úgy akarta, hogy az Egyház saját testében, saját tagjaiban újuljon meg. Ferenc és Klára az Egyház szeretetében és arra egészen ráhagyatkozva alázattal élték Krisztus-formájú életüket. Nem megmutatni akarták az Egyháznak, hogy milyen az igazi szegénység, hanem beleélni akarták az Egyházba a szegény és alázatos Krisztus szerelmét és életét. Ma sem akar mást a ferences és klarissza lelkiségben élő szerzetes. Egészen be szeretné engedni Jézust az életébe, hozzá kíván hasonulni, hogy így legyen ott, ahol Jézus van. Közösségünk konkrét szolgálata az imádság. Sokan talán eltűnődnek azon, hogyan is lehet szolgálni az imádsággal. Elfogadják, hogy lehet másokért imádkozni, de talán ennél többet is tenni kellene. Csak visszautalok Jézus anyja kánai jelenlétére, arra, hogy ő csak ott volt és csak egy szava volt az emberekhez: Tegyetek meg mindent, amit csak mond! (Jn 2,5). Életünk átadottságával és szavainkkal mi sem akarunk egyebet mondani a világnak. Ahhoz, hogy ezt minden ember számára kimondhassuk teljes visszavonultságban élünk remeteségünkben. Nincsenek külső szolgálataink, külső tevékenységeink. Viszont a nap folyamán örömmel fogadunk mindenkit, aki lelki beszélgetésre, imádságra hozzánk érkezik. Arra is lehetőség van, hogy valaki egy vagy több napot csendességben töltsön a monostorunk melletti kis remete-lakban. Itt egy kis időre kiléphet a mindennapok forgatagából, hogy a csendben Isten jelenlétében éljen és a Vele való kapcsolatát elmélyítse. Részt vehet zsolozsmáinkon, lehetősége van lelki beszélgetésre egy nővérrel, de töltheti napjait teljes csendben is.
Klarissza monostor Szécsény
Az imádságban való fogadás szolgálata abból az Istennel való együttlétből forrásozik, amely betölti napjainkat. Testvéreinkkel a magunk hitét és a kapott világosságot osztjuk meg. Viszont semmi sem hullik az ölünkbe, hiszen az Úrral való személyes bensőséges kapcsolatunk a belső, lelki küzdelemben születik meg. Talán azért is segíthetünk mások lelki útján, mert a küzdelmeket nekünk is meg kell élnünk. Nem szabad, hogy idegenül hangozzék a küzdelem kifejezés a szerzetességgel kapcsolatban. Hiszen ez egyáltalán nincs ellentétben azzal, hogy a szerzetes a béke embere. Ellenkezőleg, a szerzetes éppen a békéért küzd. De mi vagy ki ellen kell küzdenie? A remeteségben minden nap négy óra személyes imádsága van minden nővérnek. Ezek a küzdelem nagyon fontos pillanatai, hiszen teljes Istennek adottságunkról van szó, ezért e küzdelem folyamán senki más ellen nem kell küzdenünk, mint saját önző énünk ellen. Csak a teljes csendben történő imádság vezet el lényünk legmélyéhez, ahol Isten vár ránk, hogy megtisztítson minket minden önzéstől, hamis önszeretettől. A mindennapi testvéri életnek már ezt kell tanúsítania. Hisszük, hogy a világban csak az tud megváltozni, ami bennünk meg tud változni.
Közösségünk 20 éve él Szécsényben, ahol a Gondviselésre hagyatkozást is, mint életünk egyik lényegi vonását megélhetjük. Szegénységben való életünk egyik fontos tényezője ugyanis az, hogy élelmezésünkre nem vásárolunk semmit. Abból élünk, amit az Úr azokon az embereken keresztül ad nekünk, akik hisznek hivatásunkban, fontosnak tartják azt, és ezért gondoskodnak rólunk. Van ebben egyfajta kölcsönösség, hiszen nekünk aranyunk, ezüstünk nincs, de azt adjuk testvéreinknek, amink van – az Úr szeretetét (Vö. ApCsel 3,6), cserébe pedig megkapjuk tőlük, ami életünk fenntartásához szükséges.
Ebben az egyszerű Istennek adott életben minden ember belső szomját is hordozni szeretnénk, és kimondani Jézus anyjával: Nincs több boruk (Jn 2,3). Arra vágyunk, hogy a kegyelem, melyet Isten a mi életünkre áraszt, minden ember szívébe tovább áradjon, hiszen hivatásunkat nem önmagunkért kaptuk, hanem a világ, minden lélek szolgálatára, üdvösségére.
Klarissza nővérek