URUNK BEMUTATÁSA (GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY)

„A Szívén át érzi Anyja / Szent Tüzet szült a világra” írja Gyertyaláng című versében Jeszenszky Zsigmond (Életimakönyvem, Budapest, 1999, Széchenyi Nyomda, Győr).
Február elején, a „gyertyafélék” meg­szenteléséről két örmény mise­him­nusz (sárágán) is megemlékezik (Szent Liturgia örmény katolikus szer­tartás szerint, Szent István Társulat, 2006): „Az elküldött galamb hangos zúgással szállt le a magasságból, a fény ragyogásához hasonlóan és tűz­zel töltötte meg az éghetetlen tanít­vá­nyokat, miközben a szent Vacsora­teremben (szó szerint: Emeleti te­rem­ben) ültek. A kifürkészhetetlen, anyag­talan galamb, aki Isten mélységeit fürkészi, aki az Atyától származván a félelmetes második eljövetelt hirdeti, akit egylényegűnek vallanak. Áldás a magasságban az Atyától származó Szent­lé­lek­nek, akinek halhatatlan kelyhéből ittak az apostolok és meghívták a földet a mennybe.”
„Világosság a világosságból! Az Atyától küldettél és megtestesültél a Szent Szűztől, hogy megújítsad a megromlott Ádámot. Te, Isten megjelentél a földön, az emberek között jártál és Ádám átkától megváltottad a világot. Atyád hangja tanúskodott rólad a mennyből, mondván: Ő az én szeretett Fiam és kinyilatkoztatott a Szentlélek, amikor megjelent galamb képében.” Az ezer év után tavaly Ferenc pápa által egyházdoktorrá nyilvánított Nareki Szent Gergely versében is a Madár a galamb képében a Jordán fölött megjelent Szentlelket jelentheti, a gerle viszont az Egyház szimbóluma lehet, mert az Énekek éneke 7,1 versében szó szerint megvan a Szulamitról szóló sor és a középkorban – mint sokan ma is – a menyasszonyt szintén az Egyház jelképének tekintették. És csak így van értelme a folytatásnak, mert Jézus nevezte Simont héberül Kéfának, vagyis sziklának. A fa pedig nyilvánvalóan a keresztfát jelenti. A vers bizonyára azért kapta az alábbi címet, mert az örök élet nem létezhet számunkra Krisztus – és az emberek – feltámadása nélkül.
A feltámadás himnusza
A Madár, a Madár éberen
Figyelt a pogányokra,
Egyre szólongatta
Az általa nagyon szeretett gerlét:
„Térj vissza, térj vissza, ó Sulammit
Az őzek mezeiről,
A Szikla árnyékába!
Jőjj le menyasszony a leopárdok hegyeiből,
És jöttek, jöttek, összegyűltek.
Bétel Efraimjába.”
Kimenve Kidron szőlőskertjébe
Letaposta a sajtóban a vérszínű szőlőt,
Keresztfát rejtett a kenyérbe,
Önmaga áldozatába ölte,
Borba vegyítette
Édes itallá
És menyegzői meghívásra
Átnyújtotta a kelyhet.
„Jöjjetek új népek,
Egyetek kenyeremből,
Igyátok boromat,
Hogy éljetek fogyhatatlanul,
A végtelen örökkévalóságon át!”
(A szerző fordítása)

És még mondja valaki, hogy a 19. században találták föl a köl­té­szet­ben a szimbólizmust!

A vers első sorait csodálatosan szép dallammal szintén mint sárágánt éneklik. Gyakran szerepel a magyar-örmény énekesnő, Avetikian Viktória műsorában.

Dr. Szám László