Irgalmasság éve 2016
Ádám és Éva szeretetben élik meg házas életük éveit. Advent előtti szentgyónásában Ádám azt az elégtételt kapta, hogy imában kérje Isten útmutatását mivel készüljön a megváltó születésnapjára. Mivel december 8-án kezdődött az isteni irgalmasság szentéve, úgy érezte arra hívja meg Isten, hogy legyen ő is irgalmasabb a környezetéhez. Nem is kellett sokat várnia az alkalomra: Éva minden reggel készített uzsonnát a lányának. Igyekezett nagy szeretettel apró meglepetésekkel is kedveskedni gyermeküknek.
A takarításnál vette észre Ádám, hogy Vali szobájában a szemetes igencsak tele van. Fogta hát és kivitte a kerti kukába. Ekkor vette észre döbbenten, hogy egy érintetlen, alufóliába csomagolt nagy szelet kenyér is belepottyant a kukába. Megismerte, hogy ezt az ő felesége készítette. Kihalászta hát a kukából, de látta, hogy már kőkemény. Mindenféle szidalmak, vádak sorjáztak az agyában Vali lányát illetően. Hogy lehet valaki ilyen gonosz, hogy a szeretetből készített szendvicset ilyen pazarlóan kidobja, nem becsülve más fáradtságát. Gondolta, hogy majd az esti imánál jól felhánytorgatja neki ezt az esetet. Amint így tűnődött, hogyan büntesse meg lányát, eszébe jutott mit kapott elégtételül és mit határozott.
Nagy nehezen próbálta irgalmas szívvel Jézus szemével szemlélni a dolgot, mentségeket keresni lánya számára. Végül úgy határozott, hogy csak lányával ül le kettesben, ha hazajön és megkérdezi mi az oka annak, hogy ez történt. Valika igencsak megszeppent, amikor édesapja felmutatta neki a kukából kihalászott ennivalót. Szabadkozott, hogy annyi adventi meglepetést kapott az iskolában, hogy nem volt éhes és el is felejtkezett a szendvicsről. Mire észrevette, napok múlva, már száraz, ehetetlen volt. Mélyen szánta-bánta, hogy így esett a dolog és ígérte, hogy nem fog ilyen máskor történni. Esti imádság alkalmával a lelkiismeret-vizsgálatkor csillogó, hálás szemmel nézett édesapjára, akiben megtapasztalhatta az irgalmas Jézus szeretetét, hogy nem szégyenítette meg mások előtt a hibája miatt.
I.É.