Információ

Kedves Testvérek!
Ebben az évben nagyon fontos, és az egész egyházközség számára jelentős, meghatározó kezdeményezést szeretnénk az útjára indítani. Ennek okai, indítékai a következők.Az egyházközösség tagjai (templomba járók) mindig csak egyirányú információhoz jutnak: a pap hirdet, mondja a magáét, a hívek ezt vagy meg­hallják és reagálnak rá, vagy ahogy mondani szokás, „egyik fülön be, a másikon ki”. Mivel többször említettem, hogy ez a közösség egy nagy család kellene, hogy legyen, éppen ezért – a családi élethez hasonlóan – itt is mindenki szóhoz kell, hogy jusson, és mindenkinek az igényei, kérései meghallgatásra kell, hogy találjanak. Az egyházközség csak akkor működhet életszerűen, ha mindenki el tudja mondani a véleményét, szándékait, vágyait, reményeit … Ebből fakadóan ki kell találnunk, és működtetnünk is kell egy információs csatornát.
Igazi közösség csak akkor alakulhat ki, ha a közös ünnepléseken – karácsony, húsvét, vasárnapi szent­mi­sék – túl a hétköznapokban, és az élet más területén is számíthatunk egymásra. Ennek előfeltétele, hogy tudjuk, mi a gondja a másiknak, mi a reménye, vágya, mit szeretne, stb. Azaz, olyan közösségeket szeretnénk, amelyek valódi igényeket elégítenek ki. Ehhez kérjük az őszinte megnyilatkozásokat, az építő jellegű kritikát, az előre mutató gondolatokat.
Mindezek megvalósításához egy „kommunikációs asztalt” szeretnénk a templom kijárati ajtajánál elhelyezni. A mögötte álló testvéreitek egy-egy kis üzenettel, ötlettel, programmal újra és újra zaklatni fognak benneteket, hogy megnyíljatok, és akár névvel, akár névtelenül, elmondjátok mindazt, ami a szívetekben van, és a közösségre tartozik.
Természetesen nem egy „ötletbörzét” akarunk a nyakukba zúdítani, hanem ésszerű és megvalósítható el­kép­ze­léseket, amihez a ti segítségetekre – tehát az ügyekben való te­vé­keny részvételetekre – számítunk. Kér­nélek ezért benneteket, hogy töprengjetek el egy kicsit mindazon, amit majd a kezetekbe kaptok. Nyilvánvalóan lesznek olyan pontok, amik egyáltalán nem hozzátok szólnak, mert nem érintik az életeteket. Ámde nagyon is elképzelhető, hogy akár a családotokban, akár a környezetetekben van olyan, akinek valamelyik téma, fölkínált lehetőség fontos lehet. Ezért minden alkalommal, amikor elolvassátok, ne csak magatokra gondoljatok, hanem másokra is. Ha úgy látod, hogy valamelyik ismerősödnek szüksége lenne, vagy jót tenne az, amit kínálunk, akkor szeretettel próbáld meg rávenni, meggyőzni őt, hogy vegye föl velünk a kapcsolatot.
Remélem, hogy ez az információ-áramlás sokak számára új utakat, lehetőségeket nyit meg arra, hogy bekapcsolódjon egyházközségünk éle­té­­be.
Imával, szeretettel és bizalommal buzdítalak benneteket.

Görbe József plébános