Kedves Testvérek! Liturgikus sorozatba kezdek bele. Ennek célja, hogy ti is tisztában legyetek azokkal az előírásokkal, amelyek a szent liturgiára, vagyis a szentmisére vonatkoznak.

XVI. Benedek pápa a Sacramentum Caritatis kezdetű apostoli buzdításban felhívja a figyelmünket arra, hogy „a szentmise liturgiájának egyformának kell lennie az egész világon” (37). Ennek a kijelentésének nagyon mély alapot vet, amikor így fogalmaz: „az eucharisztikus liturgia lényege szerint actio Dei (Isten cselekménye), amely a Szentlélek által bevon bennünket Jézusba” (38). A szentmise bemutatása „nem a mi önkényes intézkedéseinktől függ, és nem követheti a pillanatnyi divat változásait” (38). Mivel pedig a „liturgikus ünneplés harmonikus egységét egyházmegyéjében a püspöknek kell biztosítania” (40), ennek a liturgikus sorozatnak az egyházmegyénk hivatalos körlevei szolgálnak majd alapul.

Első témánk, amellyel kapcsolatban szemléletet kell váltanunk, az oltár mint a templom legfontosabb berendezési tárgya, ami ősidők óta magát Krisztust jelképezi.” A körlevél Szent Ambrust idézi: „Mi egyéb az oltár, mint Krisztus testének formája”. Ez pedig egybecseng azzal a régi előírással, miszerint a szubdiákonust szentelő püspöknek ezeket a szavakat kellett mondania: „A szent egyház oltára ugyanis maga Krisztus”.

Mindebből következik, hogy a templom középpontja az oltár kell, hogy legyen, „amelyre önként ráirányul a hívők egész közösségének figyelme”. Ez akkor valósul meg igazán, „akkor vonzza a tekintetet, ha kiemelkedik, és semmi nem vonja el róla a figyelmet… Nagyon helytelen, ha már a mise előtt telerakjuk mindazzal, amire majd ott később szükség lesz. Mert így nem az oltárra irányul a figyelem.” „Feltétlenül szükséges az oltár közelében egy előkészítő asztalka (credentia), amelyen elhelyezzük a szükséges felszereléseket mindaddig, amíg az oltárra nem tehetők.”

Az oltár körül és az oltáron is „szabad kevés virágot elhelyezni, de nem mindegy, hogy az oltár tűnik-e fontosnak vagy a virág. Nem mindegy, hogy a virág szolgál-e az oltár díszítésére, vagy az oltár szolgál-e arra, hogy tartója legyen a virágnak.”

Amit eddig írtam, azt vegyétek ismeretterjesztésnek, mert joggal állíthatjuk, hogy a mi templomunk – oltárunk – ezeknek az előírásoknak maradéktalanul eleget tesz.

Görbe József plébános