Pecsenyiczki Mihályné

Decemberben Pecsenyiczki Mihályné is befejezte aktív sekrestyési szolgálatát. Ennek kapcsán beszélgettünk vele.

– Mióta végezte ezt a szolgálatot?
– Amióta a Sztancsik Jani bácsi lemondott. Mivel én már akkor kb. 16 éve a sekrestyében forgolódtam, mert Ohád Panni néni 1983-ban lemondott a templomi szolgálatról, akkor én elvállaltam a misézéshez szükséges templomi ruhák mosását. Így én akkor úgy gondoltam, hogy amíg nincs stabil sekrestyés, besegítek. De már közben az oltár terítői, a virágdíszítés és a takarítás is ránk maradt, mert akik csinálták, tovább nem vállalták: Uzsoki Margit néni, Böröczki Kati néni, Havasi Ottóné Bözsi, Bergánné Ilonka.
– A család hogyan állt hozzá ehhez a szolgálathoz?
– A férjem hozzáállása vegyes volt, a fiaim, menyeim, unokáim, ha tudtak valamiben, besegítettek.
– Szerette ezt a munkát csinálni?
– Igen, nagyon szerettem. Nekem nagyon sokat jelent a templom, hiszen kis koromtól mostanáig minden fontos esemény az életemben ott történt. Keresztelés, elsőáldozás, bérmálás, az esküvőm, majd a gyermekeimé is, minden oda köt. A Máriás-lányos éveim is, hiszen akkor az volt a szokás, hogy a Máriás-lányok takarítottak szombatonként, segítettek a sekrestyésnek. A templomba mindig a legszebb ruhába menni, mindig az ünnephez méltóan öltözni, erre tanítottak–neveltek, és ha valami új ruhát kaptam és felvettem, először mindig a templomba mentem benne, hogy megszentelődjön. Ez régen így volt szokás.
– Mi miatt döntött végül úgy, hogy abbahagyja?
– Nagyon jó érzés volt az oltár közelében lenni, de én is egyre öregebb és gyengébb lettem, úgy éreztem, hogy már nem tudom maradéktalanul jól csinálni. Elfelejtettem sokszor, talán ha nem is olyan fontos dolgokat, de gyötrődtem miatta. Kritikusaim is voltak, de ez nem bántott, hanem az, ha valami kimaradt. De igazán már régen eldöntöttem, hogy ha Somlai apát úr nyugdíjba megy, tovább én sem csinálom.
– Nem furcsa érzés, amikor templomba megy?
– Nem tagadom, furcsa érzés, sőt néha talán hiányzik is a szolgálat. De azért nem aggódom, mert vannak ügyes kezű, szépérzékkel megáldott fiatal asszonyok, akik követnek engem ebben a szép és felelősségteljes munkában, szolgálatban.
– Volt már olyan késztetése, hogy odamenjen és megigazítsa a terítőt vagy a vázát? Vagy bármi ilyesmi?
– Igen, előfordul néha, meg is igazítanám, ha valami nincs a helyén, de majd az utódaim is észreveszik és pótolják. Meg kell még említenem, aki példaképem volt, amikor ő csinálta, a drága Franyó nénit. Ő utolérhetetlen volt, olyan lelkiismeretesen és szépen csinálta. Azért öröm tölti el a szívemet és hálás vagyok a Jóistennek, hogy erőt, egészséget adott hozzá, hogy hozzájárulhattam az Isten szolgálatához Somlai József atya irányításával. Ezúton köszönöm meg neki a sok szép könyvajándékot, amit kaptam tőle a hosszú évek alatt. Kívánok az utódaimnak olyan sok sikert és örömet ebben a felelősségteljes munkában, amilyen részem nekem volt benne.
-i -c