Kalocsai Ágnes

Március 1-jétől Ácsné Kalocsai Ágnes vette át a kistarcsai plébánián az iroda vezetését. Vele beszélgettünk.

– Mik az első benyomásaid itt, Kis­tarcsán?
– Az eltelt három hét alatt megtapasztaltam, hogy az itteni plébánián elég mozgalmas az élet. Irodaidőben szinte egyszerre vannak itt a hívek személyesen, csengetnek és közben szól a telefon. Lépésről lépésre próbálom megismerni a helyi dolgokat, szokásokat, és ha majd idővel átlátom a helyzetet, akkor tudok majd igazán segíteni, akkor tudok valóban hasznos lenni. Napról napra egyre több embert ismerek meg – most már személyesen is –, hiszen az elmúlt hét hónapban telefonon már elég sokukkal voltam kapcsolatban. A hívek itt is segítőkészek, hiszen sokszor én vagyok az, aki kérdezek tőlük. Itt Kistarcsán is körvonalazódik számomra, hogy kik a mozgatórugói a különböző területeknek, magvai az egyházközségi életnek, akiknek a segítségére – még új emberként – bátran támaszkodhatom.

– Csömörön már régóta te vagy az atya egyik jobbkeze. Mikor kezdtél segíteni neki?
– Ez az időpont az édesanyám halálához köthető, akit három éve temettünk el. Édesanyám az utolsó időkben már magatehetetlen beteg volt, őt ápolva szinte semmi szabad időm sem maradt. A csömöri hittanos és énekkaros társaim közül jöttek sokszor vigyázni rá, hogy el tudjak otthonról menni. Halála után a munkám mellett elkezdtem bekapcsolódni a plébánia életébe. József atya egyre több dologban kérte a segítségemet. Mindezek később rajtam is maradtak.

– Atyának mindenképpen előnyös, hogy egy kézben van a két egyházközség ügyintézése, így könnyebb egyeztetni az elfoglaltságait. Mégis, hogyan alakult ez így?
– Ő tavaly augusztusban költözött ide, a plébániára. Ez egy város, az ügyek és az intézni valók is városi méretűek. A csömöri sem elhanyagolható, hiszen az meg nagyközség. A miseidőpontok, temetések, keresztelések, bibliaórák, hittan foglalkozások, előadások és az egyéb teendők mindenképpen összehangolást, egyeztetést igényelnek. A csömöri intenciós könyvben a csömöri, az itteniben pedig a kistarcsai időpontok vannak vezetve. Még mindig mosolygok, amikor eszembe jut, hogy atya egyszer csak arra kért, hogy legyek a „harmadik könyve”, tulajdonképpen az, amiben mindkét egyházközség vezetve van. Ahogy atyát az évek alatt megismertem papként is és emberként is, örömmel mondtam igent arra a kérésére, hogy a segítőtársa legyek.

– Végül mesélj kicsit magadról is!
– Budapesten születtem. Amikor férjhez mentem, Árpádföldön laktunk, onnan költöztünk 2000-ben Csömörre. Fiam, aki hamarosan 18 éves lesz, a Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskolába járt, jelenleg is katolikus gimnáziumban tanul. Nagy örömöm, hogy még most is ministrál néhány hasonló korú csömöri társával, együtt járnak az atyához hittanra, együtt fociznak, cserkészkednek, sőt még a plébánián is segítenek, ha kérjük őket.
Régen az ÁPISZ-nál, majd a Délker kereskedelmi vállalatnál dolgoztam. Végzettségem tervező, elemző üzemgazdász. Utóbbi időben villanyszereléssel foglalkozó cégnél voltam ügyintéző.
Igyekszem úgy szolgálni, hogy elfogadjanak, és örülnék, ha összekötő, közvetítő szerepem lehetne a két egyházközség között.

Március 1-jétől Ácsné Kalocsai Ágnes vette át a kistarcsai plébánián az iroda vezetését. Vele beszélgettünk.
– Mik az első benyomásaid itt, Kis­tarcsán?
– Az eltelt három hét alatt megtapasztaltam, hogy az itteni plébánián elég mozgalmas az élet. Irodaidőben szinte egyszerre vannak itt a hívek személyesen, csengetnek és közben szól a telefon. Lépésről lépésre próbálom megismerni a helyi dolgokat, szokásokat, és ha majd idővel átlátom a helyzetet, akkor tudok majd igazán segíteni, akkor tudok valóban hasznos lenni. Napról napra egyre több embert ismerek meg – most már személyesen is –, hiszen az elmúlt hét hónapban telefonon már elég sokukkal voltam kapcsolatban. A hívek itt is segítőkészek, hiszen sokszor én vagyok az, aki kérdezek tőlük. Itt Kistarcsán is körvonalazódik számomra, hogy kik a mozgatórugói a különböző területeknek, magvai az egyházközségi életnek, akiknek a segítségére – még új emberként – bátran támaszkodhatom.
– Csömörön már régóta te vagy az atya egyik jobbkeze. Mikor kezdtél segíteni neki?
– Ez az időpont az édesanyám halálához köthető, akit három éve temettünk el. Édesanyám az utolsó időkben már magatehetetlen beteg volt, őt ápolva szinte semmi szabad időm sem maradt. A csömöri hittanos és énekkaros társaim közül jöttek sokszor vigyázni rá, hogy el tudjak otthonról menni. Halála után a munkám mellett elkezdtem bekapcsolódni a plébánia életébe. József atya egyre több dologban kérte a segítségemet. Mindezek később rajtam is maradtak.
– Atyának mindenképpen előnyös, hogy egy kézben van a két egyházközség ügyintézése, így könnyebb egyeztetni az elfoglaltságait. Mégis, hogyan alakult ez így?
– Ő tavaly augusztusban költözött ide, a plébániára. Ez egy város, az ügyek és az intézni valók is városi méretűek. A csömöri sem elhanyagolható, hiszen az meg nagyközség. A miseidőpontok, temetések, keresztelések, bibliaórák, hittan foglalkozások, előadások és az egyéb teendők mindenképpen összehangolást, egyeztetést igényelnek. A csömöri intenciós könyvben a csömöri, az itteniben pedig a kistarcsai időpontok vannak vezetve. Még mindig mosolygok, amikor eszembe jut, hogy atya egyszer csak arra kért, hogy legyek a „harmadik könyve”, tulajdonképpen az, amiben mindkét egyházközség vezetve van. Ahogy atyát az évek alatt megismertem papként is és emberként is, örömmel mondtam igent arra a kérésére, hogy a segítőtársa legyek.
– Végül mesélj kicsit magadról is!
– Budapesten születtem. Amikor férjhez mentem, Árpádföldön laktunk, onnan költöztünk 2000-ben Csömörre. Fiam, aki hamarosan 18 éves lesz, a Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskolába járt, jelenleg is katolikus gimnáziumban tanul. Nagy örömöm, hogy még most is ministrál néhány hasonló korú csömöri társával, együtt járnak az atyához hittanra, együtt fociznak, cserkészkednek, sőt még a plébánián is segítenek, ha kérjük őket.
Régen az ÁPISZ-nál, majd a Délker kereskedelmi vállalatnál dolgoztam. Végzettségem tervező, elemző üzemgazdász. Utóbbi időben villanyszereléssel foglalkozó cégnél voltam ügyintéző.
Igyekszem úgy szolgálni, hogy elfogadjanak, és örülnék, ha összekötő, közvetítő szerepem lehetne a két egyházközség között.

-i -c