Dolhai János világi elnök

Dolhai Jánossal, az egyházközségi képviselőtestület világi elnökével beszélgettünk.
– Mióta élnek Kistarcsán?
– 1986. május 1-jén költöztünk ide, és akkor kezdtük a házunk építését is, ami nem volt egyszerű, de végül sikerült rendesen befejezni.
– Miért éppen Kistarcsán telepedtek le?
– Mi azelőtt az ország keleti részén, Ajakon laktunk, de a munkámból kifolyólag – villamos távvezeték építőként dolgoztam – az ország minden táját bejártam, és láttam, hogy mekkora különbségek vannak az egyes vidékek között. Akkor döntöttünk úgy a gyerekek érdekében, hogy sokkal több lehetőségük legyen a boldogulásra, ezért Pest közelébe költözünk. Itt többször is bejártuk a környéket, de valahogy mindig visszakeveredtünk Kistarcsára. Úgyhogy aztán ezt a helyet választottuk.
– Mikor és hogyan lett egyházközségi tanácstag, majd elnök?
– Már az első pillanattól kezdve kötelességemnek éreztem, hogy részt vegyek a templom körüli társadalmi munkákban. Például a sekrestye bejárata előtti kis teraszt a kis előtetővel szinte egyedül én építettem, de részt vállaltam a megvásárolt régi épület lebontásában, az új plébánia tervezésében és építésében is. Aztán 1991-ben Könyves Kálmán ajánlására, akivel a mai napig is végezzük a mindennapi feladatainkat, felkértek, hogy legyek képviselőtestületi tag. 2002-ben pedig a tanácstagok megválasztottak világi elnöknek, de remélem, a fiatalok ezt a tisztséget hamarosan átveszik majd tőlem.
– Néhány évig az önkormányzatban is képviselő volt. Oda hogyan került be?
– A templom körüli feladatokon kívül a községiek is sok munkát igényeltek. Szerveztem és tevékenyen részt vettem például a temető rendbetételében és a községi szennyvízhálózat szervezésében is. Ezek után 1994-től a KDNP színeiben, aminek mai napig is tagja vagyok, bekerültem az önkormányzati képviselőtestületbe, ahol nyolc éven át lelkiismeretesen láttam el a feladatomat.
– Milyen volt keresztény képviselőként az önkormányzati munkában részt venni?
– Nem volt könnyű, de igazából nehéz sem, mivel a KDNP-ből akkor többen is bekerültünk, így nem voltam egyedüli keresztény. Igyekeztünk minden döntést keresztény felelősséggel meghozni.
– A fiaik újra mind Kistarcsán laknak. Ez egy apának biztosan öröm, de kellett rájuk hatni, vagy maguktól döntöttek így?
– A fiainkat, hála Istennek, nem kellett befolyásolni, hogy ide költözzenek, mert számukra is fontos a családi közelség, az összetartozás. Így most még többször össze tud verődni a család, és mi nagy örömmel látjuk az unokákat, akikben nagyon sok örömünk van.
-i -c