Eucharistia

A liturgikus sorozatot ezentúl – Tarjányi Zoltán teológiaprofesszor barátom könyvének címét kölcsönvéve – így fogom nevezni. De nem csupán a címet, az egész gondolatmenetet tőle veszem át. Ezért hát mindenekelőtt neki mondok köszönetet.
„Aki csak a minimális egyházi követelményeknek tesz eleget, az is évente 55 szentmisén vesz részt: az esztendő 52 vasárnapján és a három dátumos ünnepen (karácsony, újév, Nagyboldogasszony). Aki például húsz év óta a gyakorló hívek közé tartozik, annak már több mint ezerszer kellett volna átitatódnia a katolikus–keresztény élet legfontosabb ténykedésével. Még inkább: ennyiszer kellett volna beemelődnie a legszentebb áldozatba.”
A liturgia görög szó (leitourgia, azaz leiton ergon), melynek jelentése: a népért végzett közszolgálat, Isten és ember szolgálata. A „liturgia az a nyilvános istentisztelet, amelyet a mi Üdvözítőnk mint az Egyház feje bemutat a mennyei Atyának, és amelyet a hívek közössége bemutat alapítójának és rajta keresztül az örök Atyának. Tehát röviden összefoglalva, a szent liturgia Jézus Krisztus titokzatos testének, a Fejnek és a tagoknak a nyilvános istentisztelete (…), mely jelenvalóvá és láthatóvá teszi az Egyházat a maga üdvösségre vezető mivoltában.” (Liturgikus Lexikon)
Szent Benedek Regulájában így beszél erről: „Vegyétek fontolóra, miként kell Isten és az ő angyalainak színe előtt viselkednünk”. A szent liturgiában – azaz a szentmisében – Isten előtt állva tesszük a dolgunkat: lélekben és igazságban, vagyis Jézus Krisztusban imádjuk őt.
Görbe József plébános