Papság évének zárása

Egy vegyes összetételű közösségben voltam, ahol egy hangoskodó, magabiztos 40 év körüli ember nekem szegezte a kérdést: mi szükség van a 21. században papokra? Van-e alapja, joga a papi munkakörnek, mint például a tanár, az orvos, az ügyvéd, a mérnök munkakörének?
A feltett kérdésre két különböző választ lehet adni. A világi életből vett választ és a Szentírásból vett választ. Mivel aki a papság létjogosultságát támadja, annak hiába adnánk a Szentírásból választ, nem fogadná el, ezért a mindennapi életből adunk neki feleletet.
a.) Amíg a papság hatást tudott gyakorolni a társadalomra, hallgattak rájuk, addig sokan voltak a templomokban, és kevesebben a börtönökben. De miután a papságot kiszorították a társadalmi élet peremére, nem tudott olyan hatást gyakorolni a mindennapi életre, mint kellett volna, ezért ma már kevesebben vannak a templomokban, és többen a börtönökben.
b.) A második válasz a hívő embereknek szól a Szentírásból. Jézus szavait idézem: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket”. E szavakkal Jézus igazolta a papság jogos helyét a világban.
A pap küldött, Jézusnak, a második isteni személynek a küldötte. A papságot nem a tiszteletre vágyó, uralomra törő emberek találták ki, hogy a nép jobban becsülje őket. A papságot az Úr Jézus rendelte, hogy legyenek emberek, akik a mindennapi munkától mentesen, sőt a családi élet gondjaitól is szabadon egész életükkel minden percüket egyetlen fönséges célnak szenteljék: az embereket Isten felé vezessék, a lelkeket az ég felé emeljék. A felszentelt pap szentelésének első pillanatától kezdve kincset kapott a kezébe azzal a paranccsal, hogy ezeket a szent kincseket teli marokkal szórja a hívek között.
Szent kincseket szór a pap, amikor tanít az iskolában, a templomban és egyéb beszélgetések alkalmából. Amikor lelkeket vigasztal, amikor összeroncsolt lelkeket emel ki a bűn mélységéből. Amikor Jézus Szent Testével erősíti meg a fáradt, a küzdelmes életúton járó lelkeket. Amikor a keresztség szentsége által Krisztus egyházába vezeti a megkeresztelt lelkeket. Amikor két fiatalt elindít az esküvői oltártól a hűség közös útjára.
Mielőtt Jézus látható személyében eltávozott volna a földről, rendkívül fontos parancsot adott apostolainak: „Elmenvén tanítsatok minden népet, megkeresztelvén őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”. Mintha ezt mondta volna nekik: eddig én tanítottalak titeket, ezután nektek kell tanítani. Eddig én bátorítottalak titeket, ezután ti bátorítsátok az embereket. Eddig én alakítottam a lelketeket, ezután ti alakítsátok a lelkeket. Eddig ti hallgattatok engem, ezután titeket hallgassanak az emberek. Menjetek! A küldetés életetek végéig szól.
Küldelek titeket, hogy az irgalmas szamaritánus lelkével kötözzétek a sebeket, hogy a bűneiket bánó Magdolnákat felemeljétek. Küldelek titeket, hogy a tétován feltett kérdésre – mit tegyek, hogy az örök életbe eljussak? – határozott választ tudjatok adni. Küldelek titeket, hogy a programbeszédem nyolc boldogságát ébren tartsátok az anyagi életbe süllyedt világ előtt. Küldelek titeket alkalmas és alkalmatlan időben. Felelősek vagytok, csak ti tudjátok teljesíteni a küldetést.
A küldetéshez fegyverre is szükség van. Szent vallásunknak megvan ez az erős fegyvere: az imádság. Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk, hogy amikor Szent Péter fogságba került, az egész egyház szakadatlanul imádkozott. A papok mindig rászorultak a híveik imádságára. Ez napjainkban is érvényes.

A papság éve befejeződik. Nem szabad, hogy befejeződjön az egyházhoz tartozó hívek imádsága a jó papokért. Imádkozni azért, hogy az elkezdett jó úton végig tudjunk járni, minden akadályt le tudjunk győzni. A sikertelenség ellenére is kitartsunk a küldetésben. Imádkozni új hivatásokért, a papnövendékekért, hogy amíg mások sikeres életpályán haladnak előre, el ne tántorodjanak, tovább készüljenek csendben a lelkekért való harcra felkészülve. Imádkozni mindazokért, akik kezüket az eke szarvára tették, hogy vissza ne forduljanak.

Somlai József ny. plébános

Ima jó papokért
Urunk, adj nekünk jó papokat, ne olyanokat, amilyeneket megérdemlünk! Akik neked szolgálni szeretnének, és nem uralkodni helyetted. Akik a te igazságodat hirdetik, és nem a sajátjukat erőltetik ránk. Akik nem szégyellnek rólad mindenütt beszélni, de tudnak tapintatosan magukról hallgatni. Akik nem akkor nyugtalanok, ha miattad bántás éri őket, hanem amikor miattuk téged ócsárlás ér. Akik hiszik mindazt, amit tanítottál, és azt nem csak velünk elhitetni akarják. Akik nem velünk versenyezve gyűjtik az anyagiakat, hanem velünk együtt járják a göröngyös utakat. Végül kérünk, Urunk, engedd megértenünk, hogy ők is csak emberek, s hogy ők is minél jobban megértsék: mi bennük keressük jóságos arcod fényét. Ámen.