Budavár ostroma

1686. szeptember 2.
A török hadvezetés célul tűzte ki a Habsburg-birodalom végleges megdöntését. Kara Musztafa nagyvezér 1682-ben Bécs ellen vonult. A császárvárost azonban megmentette Sobieski János lengyel hadserege. A győzelmen fellelkesülve és a török félhold nyilvánvaló hanyatlását látva XI. Ince pápa életre hívta a Szent Ligát, melynek feladata többek között a török kiűzése volt Magyarországról. A felszabadító harcok hatalmas vállalkozásának pénzszükségletét a pápa fedezte, aki a hadműveletek céljaira kb. 5 millió aranyforintot küldött, továbbá a magyar hadműveleti területeken tábori kórházakat állíttatott fel.
A Szent Liga csapatainak élére ezúttal szerencsés kézzel egy tehetséges főhadvezér került, Lotharingiai Károly (1643–1690) személyben. Mélyen vallásos ember volt, akiben a mohamedánokkal szemben a régi keresztes lovagok hősiessége lobbant lángra. A főhadvezérnek ragyogó alvezérei voltak: Savoyai Jenő herceg (1663–1736) Habsburg-ház legszerencsésebb és legnépszerűbb vezére. A törökökre megsemmisítő csapást mért Zentánál 1697-ben. A herceg a Mária Kongregáció tagja volt. A másik alvezér Badeni Lajos őrgróf (1677–1707) volt, Budavár visszavételének és a török elleni felszabadító hadjáratnak az egyik legkiválóbb hőse. Országát, a kicsiny Badent, XIV. Lajos francia király rablócsapatai kifosztották.
Lotharingiai Károly főparancsnoksága alatt a szövetséges keresztény sereg 1685. augusztus 19-én visszafoglalta Érsekújvárt. Különböző, többé-kevésbé sikeres összecsapások után a császári hadsereg 1683 júniusában Buda alá érkezik. Lotharingiai Károly el volt szánva, ha törik, ha szakad, ezúttal beveszi a magyar fővárost. De a budai pasa, az igen vitéz és jeles Abdi Abdurrahman is a végsőkig kitartott, védelmezte az „oszmán birodalom kulcsát”. Buda ostroma 1686 júniusában kezdődött. A Szent Liga 65 ezer főből álló sereget küldött, melyben Európa minden tájáról összegyűlt keresztesek voltak. Tizenötezer magyar katona is csatlakozott ehhez a sereghez. Az ostromló csapatokat számos szerzetes tábori lelkész buzdította. Közülük az egyik, a ferences Gabriel Gauthieri, akit a magyarok Tüzes Gábornak neveztek el, tüzérségi szakértő is volt. Az ostrom első etapja császári sikereket hozott. Badeni Lajos június 18-án felszabadította Pestet. Ezt követően a császári csapatok körülzárták Budát. Az első ostrom is sikerrel járt. Június 24-én este viszonylag kis veszteséggel felszabadult a Víziváros. (Ma a XI. kerület, Fő utca és a Batthyány tér). Abdi Abdurrahman pasa most már csak a vár védelmére koncentrálta erőit abban bízva, hogy mint Buda minden korábbi ostrománál, megérkezik a felmentő sereg. S valóban, az ostrom kibontakozásának hírére Nándorfehérvárnál gyülekezett a török felmentő sereg, amely Sátán Ibrahim nagyvezér parancsnoksága alatt megindult Buda felmentésére. A császári csapatok azonban ezúttal nem tétlenkedtek. Pest és Víziváros elfoglalása után kezdetét veszi Buda módszeres ostroma. A jól elhelyezett és nagyszámú tüzérség éjjel–nappal lövi a várost. Abdi pasa kitörésekkel is kísérletezik, hogy elfoglalja a tüzérségi állásokat, de a jól kiépített sáncokon megtörnek a török kísérletek.
A vár elleni első rohamot július 13-án hajtja végre Ernst Rüdier Starhemberg tábornagy három rohamoszlopa. Ezt azonban a törökök még visszaverik. A következő támadás július 16-án indul. A bajorok rohamozzák meg
a déli nagy rondellát. Amilyen hevességgel támadnak véres közelharcban
a bajorok, olyan hősies elszántsággal védekeznek a budavári oszmánok, de végül is a támadóké lesz a győzelem. A következő siker, hogy a szakadatlan ágyúzás következtében felrobban a magyar királyok palotájában berendezett hatalmas török lőporraktár. Ennek nyomán Abdi pasát megadásra szólították fel. Ő válaszul katonáival kirohant, ami a brandenburgi csapatoknál súlyos veszteséget okozott.
Lotharingiai Károly eközben tudomást szerzett arról, hogy a török felmentő sereg elindult Nándorfehérvárról. A török elé kivonul Caprara tábornagy egész lovassága és Pálffy János gróf (1663–1751) huszárhadosztálya. Július 27-én Lotharingiai Károly általános rohamot rendelt el a vár ellen. A támadás súlypontja a Bécsi és a Palotai kapunál volt. Hogy a törököt megtévessze, Károly herceg Esterházy János kétezer magyar hajdúját a leomlott Palotai bástya ellen irányította.
A törökök, mivel itt várták a fő támadást, erőiket ide vonták össze. A hajdúk roppant nagy véráldozatba került támadásának köszönhető, hogy a bajorok és a vallonok a Palota bástya és
a Bécsi kapu körüli erődítések birtokába jutottak. A vár a külső védőművek elvesztése ellenére még mindig szilárdan a török kezén volt.

Eközben Károly herceg főhadiszállására sorban futottak be a távoli török hadmozdulatok hírei. Antonio Caraffa (1646–1693) tábornok jelentette, hogy az egri pasa felmentő seregétől nem kell tartani, mert a magyar huszárok lesre csalták, és az összecsapásban szétszórták a törököket. Vezérük, Oszmán pasa az ütközetben életét vesztette. Caprara tábornagy viszont nem tudta feltartóztatni Sátán Ibrahim nagyvezér felmentő seregét. Igaz, Velence térségében kisebb lovas ütközetre is sor került, de ez kevésnek bizonyult. A kudarcról Károly herceg személyesen is meggyőződhetett, mert augusztus 8-án Budafokon megjelentek Sátán Ibrahim pasa elővédjei. Látták őket a budai várból is, ahonnan Abdi pasa ismét kicsapott, ezúttal a szászoknak okozva komoly veszteséget.
A következő napok hozták az ostrom legválságosabb pillanatait. Sátán Ibrahim harchoz felfejlődött seregével megközelítette a császári tábort. A felmentő sereg első csapását Petneházy Dávid ezredes huszárjai fogták fel. Ezután támadt Johann Dünnewald altábornagy vérteseivel. Végül Peter Mercy altábornagy dragonyosai mértek súlyos ellencsapást a törökökre. Ezek
az ellentámadások olyan sikeresek voltak, hogy a megzavarodott törökök a támadást nem tudták folytatni. Károly herceg, aki nem ismerte a nagyvezér szándékát, a következő napra újabb seregtesteket vont össze, hogy a felmentő sereget visszaszorítsa. Sátán Ibrahim nagyvezér ezt a támadást nem várta be, hanem seregével éjjel Fehérvárra húzódott vissza.
Augusztus 20-án újabb török lovasok jelentek meg a láthatáron. Egy kétezer fős dandár vakmerő attakkal Budakeszin át sebes vágtában a vár felé rohant. Igaz, hogy nagy veszteségeket szenvedett, de ötszáz főnek sikerült áttörnie az ostromvonalat, és a Fehérvári kapun át a várba jutnia.
A szövetséges sereg 1686. szeptember 2-án általános rohamot intézett
a vár ellen. A legnagyobb harc a Bécsi kapu körül tombolt, amelyet Fiát János őrnagy vezetésével a győri hajdúk ostromoltak. Itt tűzte ki 150 éves török uralom után ismét a magyar zászlót Petneházy Dávid ezredes. Itt halt hősi halált a vitéz ellenfél, Abdi Abdurrahman, az utolsó budai pasa.
Az augusztus 20-i és szeptember 2-i eseményekkel ért véget Buda ostroma és a török uralom a magyar fővárosban. Buda elfoglalása után a török már nem tudta feltartóztatni a keresztény seregeket. Még ugyanebben az évben felszabadult Simontornya, Szeged, Pécs, Kaposvár. 1687. augusztus 12-én a Szent Liga hadai hatalmas győzelmet arattak a török hadak felett Nagyharsánynál, majd mélyen benyomultak Szerbiába. Ha a balkáni hódításokat fel is kellett adni, az 1699-es karlóczai béke a Temesköz kivételével véget vetett a török megszállásnak.
Somlai József ny. plébános