szerpentin

A bűnbánat és a megtérés egymástól elszakíthatatlan fogalmak. Csak ott lehet igaz bűnbánatról beszélni, ahol valaki teljesen rábízza magát Istenre. És fordítva, csak az Istenhez tért ember tarthat igaz bűnbánatot.

Az eredeti héber sub szó, gyökeres fordulatot, az egész ember Istenhez fordulását jelenti. Ezzel szemben a görög metanoia – meta = át; noia = új­rafontolás/újragondolás szavak jelen­tése: megváltozás – már inkább csak a gondolkodás Istenhez fordulását hangsúlyozza. Jézus nyilvánvalóan azt akarja, hogy egész lényünkkel őt keressük. A megtérés: teljes – testi, szellemi, lelki – valónk Istenre irányulását jelenti. Az igazi megtérés nem jelenthet mást – kevesebbet –, mint teljes önátadást. Ám a teljes önátadás mindig liturgikus cselekedet. Hiszen a Fiú teljes önátadása nem más, mint az Eukarisztia misztériuma. Következésképp a liturgiát és az ember megtérését nem lehet elszakítani egymástól. Mélyebben elgondolkodva arra jutunk, hogy az keresztelkedik meg, aki igazán hisz, aki tehát fönntartás nélkül Istennek akarja adni önmagát. Következésképp a keresztség a megtérésünk – újjászületésünk – liturgikus eseménye.

Isten fáradhatatlanul szólítgat minket. Sokan azt hiszik, elég, ha otthon, saját szobájukban válaszolnak Istennek. Az ilyenek alapos tévednek. Isten nemcsak kér, de el is rendel dolgokat. Isten pedig úgy döntött, hogy az embernek az Ő valóságos (testi) jelenlétében kell válaszolnia életének igazi kérdésére: szeretsz engem (Jn 21,15-17)?

Minden szentmisében erre a kérdésre kell feleletet adnunk. Először is azzal, hogy a bűnbánatban megtörjük a szívünket. Majd pedig azzal, hogy a liturgia fölszólítására – Emeljük föl szívünket – egész valónkkal megtérünk: Fölemeltük (szívünket) az Úrhoz. A szentmisében éppen azzal igazoljuk megtérésünket, hogy valóságosan magunkhoz vesszük az Urat. Ő bennünk él, mi pedig őbenne. Az igazi megtérés ott valósul meg, ahol az ember nemcsak találkozik az Úrral, nemcsak beszélget vele, hanem szó szerint belőle él.

Egy lelki írótól vett hasonlat: A megtérés nem egy egyszeri dolog, hanem egy életen át tartó folyamat. Olyan, mint egy magas hegy tetejére vezető szerpentin út. Újra és újra érinti ugyanazokat a területeket, csak egyre magasabb szinten.

Görbe József