A Karitász az egyházközség legfiatalabb csoportja, tavaly októberben alakult meg, azóta viszont különböző jótékonysági megmozdulásokkal rendszeresen hallat magáról. Az alapítóval, Lengyel Dáviddal beszélgettünk.
Miért pont karitász? Hogy jött az ötlet, hogy Kistarcsán karitász csoportot kellene alapítani?
Családunkban már-már hagyomány, hogy nagyobb egyházi ünnepekkor – és alkalmanként ezektől függetlenül is – ruha, élelmiszer és háztartási eszközökből összeállított csomagot juttatunk el sokgyermekes, illetve rászoruló családoknak. A szülői házat elhagyva, de saját otthont még nem találva átmenetileg kötődtünk csak egyházközségekhez, amik megismerésére nem is adódott lehetőség. Így az összegyűjtött csomagokat személyes ismeretség okán, az Óbuda-Újlak karitász csoporthoz juttattuk el. Azért a karitászon keresztül, mert a Katolikus Karitász egyházunk segélyszervezete. Másfél évvel ezelőtt feleségemmel együtt Kistarcsára költöztünk. A 2010-es tavaszi árvizek után az áradások károsultjainak szerettünk volna segíteni, és természetesnek vettem, hogy ezt az immár lakhelyünk szerinti karitász csoporton keresztül tehetjük meg. Érdeklődésünkre akkor plébános atya elmondta, hogy Kistarcsán még nem működik karitász szervezet. Ez – őszintén megvallva – meglepett, hisz én azt magától értetődő tényként kezeltem, hogy minden plébániához tartozik egy ilyen karitatív csoport. Úgy éreztem, ezen a helyzeten változtatni kell, így némi gondolkodás után ősszel megkerestem plébános atyát a csoportalapítás ötletével. Atya támogatásáról biztosított, így egy bemutatkozó előadás után, október végén megalakult a kistarcsai karitász csoport.
Hány tagja van jelenleg a csoportnak? Kik a segítőid?
A csoport négy fővel alakult, mely létszám azóta folyamatosan növekszik. Programjaink kapcsán segítőkre, új tagokra találunk az egyházközség más, már régebb óta működő csoportjaiból is. Az „egy pulóver” akció lebonyolításában sok segítség érkezett a Mária Légió tagjaitól, akik február végi jótékonysági bál szervezésében is oroszlánrészt vállaltak. Hozzájuk csatlakoztak a hitoktatók is, akik a jegyek, plakátok elkészítésében, terítésében, támogatók megkeresésében nyújtottak óriási segítséget. Rajtuk kívül már eddig is rengeteg segítség érkezett a város önkormányzatának képviselőtestületétől, a polgármestertől, a Csigaház vezetőségétől és még sorolhatnám a személyeket, akik az alakulás óta eltelt rövidke időben is támogatták ezt a munkát. Az adventi ruhagyűjtés során világosan látszott: a kistarcsai katolikus közösségben nagyon erős a segítési szándék, a tevékeny segítő akarat. Ezért azt gondolom, nem lenne igazságos neveket kiemelni, hisz mindenki, aki karácsonykor egy pulóverét felajánlotta a helyi rászorulók számára, ha névtelenül is, de részese lett a segítő munkának. És ez a pulóverek számából kiindulva több mint 150 „tagot” jelent.
Milyen a kapcsolat az országos karitásszal? Mennyire van szabad kezed a szervezkedésben?
Az országos szervezettel az egyházmegyén keresztül tartjuk a kapcsolatot. Az önálló csoportok, azok működése az egyházmegyei karitász elnök irányítása alá tartozik. Ezzel együtt a csoportok működése szinte teljesen önálló. Eddigi programjainkat ezzel az autonóm működéssel együtt az elnök úrral egyeztetve szerveztük, hiszen a teljes felelősségű önálló munkához még sok tapasztalatot kell szereznünk. E tapasztalat megszerzésében az egyházmegyei vezetés mellett számíthatunk a közeli működő csoportok, így a kerepesi csoport segítségére is.
Az adventi pulóvergyűjtés végén hogyan találtátok meg a rászorulókat? Mi alapján történt a szétosztás?
Az osztás megszervezésében az önkormányzat családsegítő szolgálatának munkatársai segítettek. A családsegítőn keresztül jutottunk el a rászoruló családokhoz. A szolgálattal kialakított kapcsolat nagyon fontos, hiszen munkájukból adódóan kapcsolatban vannak a családokkal, így a jövőbeni programok tervezésénél velük pontosan fel tudjuk térképezni, mire van igény, mivel tudunk leginkább segíteni. Feladataink közé tartozik, hogy készítsünk egy „térképet”, hogy képet kapjunk az egyházközséghez tartozó olyan segítségre szoruló hívekről, akik valamilyen oknál fogva nem ismertek sem a családsegítő, sem más segítő szervezet számára, így jelenleg nem is tudunk róluk.
Az önkormányzattal milyen a kapcsolat?
Az önkormányzatra megalakulásunk kezdetétől támaszkodhatunk. Az „egy pulóver” akció helyszínéül térítésmentesen kaphattuk meg a Csigaházat. A jótékonysági bál helyszínét, a Kölcsey-iskola helyiségeit szintén térítés nélkül kaphattuk meg a polgármester úr és a képviselőtestület nagylelkű segítségeképpen. Ezt a támogatást pótolhatatlanul fontosnak tartom, hiszen lehet bármilyen szép gondolat, jól kitalált program, ha megfelelő, méltó helyszín hiányában nem valósulhat meg. Márpedig, ha az önkormányzat ily módon nem támogatná a munkánkat, a helyiségek bérlete olyan anyagi megterhelést jelentene – nonprofit szervezet lévén –, amely meghiúsíthatná rendezvényeinket. E segítséget ezúton is hálásan köszönjük!
Milyen visszajelzéseket kaptál eddig? Vannak negatív kritikák is?
Hála Istennek a csoport lappangó igényt fedezett fel, a megalakulás óta az aktív segítség mellett sok ötletet, észrevételt kapunk. Az adventi akció kapcsán csak pozitív visszajelzés érkezett. Ez adott igazán erőt a nagyságrendekkel összetettebb feladatot jelentő bál megszervezésére. Február végén „első bálozóként” látjuk vendégül az egyházközséget. A szervezőmunka során már szembesültem egy-két hibával, amit jövőre – ha lehetőségünk lesz rá – mindenképpen másként szeretnék csinálni. Bízom benne, hogy ebből a bálozók semmit nem tapasztalnak majd, és esetleges botlásainkat pedig elnéző szeretettel kísérik.
Csak nemrég kerültél Kistarcsára. A feleségeddel miért döntöttetek a település mellett?
Feleségem kistarcsai születésű. Másfél évi budapesti közös albérlet után döntöttünk a költözés mellett. A lakás mindkettőnk számára nagyon szűk keretet jelentett, ezért jöttünk távolabb a fővárostól, ahol sokkal emberségesebb lehetőségek között élhetünk, és teremthetünk otthont növekvő családunknak. Kistarcsa mellett az adottságai, illetve egy nagyon kedvező ingatlan szólt, így költöztünk ide nagyjából másfél évvel ezelőtt.
Féléves a kisfiatok. Hogy sikerül összeegyeztetni a karitász körüli teendőket az apai feladatokkal és a munkahellyel?
Kritikus pontra tapintottál rá. Alapvetően nyughatatlan típus vagyok, nem nagyon ismerem a tétlenséget. Már egyetemi éveim alatt több olyan munkába kezdtem bele, amelyek, bár roppant érdekesek, szépek, de azóta csak növekvő feladatot adnak. Ezzel együtt valahogy mégis mindig úgy éreztem, hogy az időm jobb beosztásával van még lehetőségem újabb feladatra. Mostanra ez az állapot többé-kevésbé elérte a határát. A munkám – mely sajnos naponta jóval több mint nyolcórás elfoglaltságot jelent – és a karitász feladatok mellett sportegyesületi és szövetségi vezetőként is dolgozom az autósportban akkor, amikor éppen nem otthonunk felújításában ügyködöm. Azonban minden tevékenységemet igyekszem úgy szervezni, hogy minél több időt tölthessek a családommal, a kisfiammal. Hogy ez sikerüljön, viszonylag feszes időtervvel és az alvásidő rövidítésével kell ügyeskednem. Mivel azonban a jól elvégzett munka számomra erőt ad, így panaszra nincs okom, és akkor a boldog családi hátteret még nem is említettem. De ha a nap 26 órából állna, annak azért nagyon tudnék örülni…
Csicsiri Ferenc
A Címük Izsák Bajza utca 3.
Megkérek mindenkit olvassa el! Azokat a jó szándékú emberek akik megsegítenék a gyermekét egyedül nevelő anyát, P Andreát a házba nincs víz és a 11 éves fiú télen gyakran a 8 fok-os szobába alszik.Ráadásul a családnak sokszor csak egy napi étkezésre telik.Bármilyen segítséget szívesen fogadnak -legyen az tűzifa vagy akár tartós élelmiszer.köszönöm mindenkinek aki elolvasta és megosztotta!!!!
Telefon:06304855842