Szent Guido

A belgiumi Anderlachban született, a 10. században. Meghalt a belgiumi Laekenben 1012. szeptember 12-én.

A Boldogságos Szűz Mária búcsújáróhelye már az 1000. évben híres volt a belgiumi Laekenben. Sokan kaptak itt vigasztalást, meghallgatást könyörgő imádságuk után. Egyszer egy egyszerű, kopott ruhás ifjú imádkozott hosszan leborulva Szűz Mária szobra előtt. A templom papjának feltűnt a hosszan imádkozó ifjú. Imádsága után megszólította, és elbeszélgetett vele. Megtudta, hogy Guidonak hívják és Anderlachból jött. Elmondta, hogy náluk nagy szegénység van, de nem zúgolódnak. Amióta eszét tudja, mindig béketűréssel viselték sorsukat, nélkülözésükben az ószövetségi Tóbiás szavait emlegették: „Elég gazdagok vagyunk, hogy féljük az Istent.” Sokszor imádkozták Jézus szavait: „Boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa.” Elmondta azt is, azért jött ide, hogy Szűzanya szobra előtt imádkozva megtudja mihez fogjon szegénységében. Gondolt arra, hogy remete lesz s a pusztában éli le életét. Igaz, itt a közelben puszta nincs, és azt sem tudja, hogy kell kezdeni a remeteséget. A templom papja kérte, ne menjen a pusztába, maradjon itt és legyen a templom sekrestyése, Isten házában szolgálhatja a Jóistent. Éppen szükség is lenne egy megbízható emberre.

Guido elfogadta az ajánlatot és elkezdte munkáját. Soha olyan rend nem volt a templomban és környékén, mint ezen idő alatt. Pedig sok sarat, piszkot hordtak össze a búcsújáróhelyen egy-egy nagyobb ünnep alkalmából. Napi munkája után letérdelt az oltár előtt, és sokszor éjszakára is ott feledkezett. Munkája során soha nem gondolt arra, hogy csak ő érti feladatát. Meghallgatta mások véleményét is, mindenkivel kedves volt. A templom látogatói megszerették, és ajándékokkal akartak neki kedveskedni. Nem fogadta el, sőt szerény fizetéséből a szegény búcsúsokat segítette. Szegényes élete után is volt megtakarított pénze. Egy kereskedő rábeszélte, legyen társa és a nyereségből több jót tehet a szegényekkel. Belegyezett az ajánlatba. Elhagyta a sekrestyési szolgálatát. Társával vásároltak egy szállítmányra való árut. Minden pénzét erre költötte. A hajó, amivel az árut szállították, elsüllyedt. Guido ezért nem szomorkodott, az Úristen figyelmeztetését látta kapzsiságára. Visszatért a templomba és még nagyobb buzgósággal folytatta elhagyott munkáját.

Szent életének híre elterjedt a környéken, de ő a nagy tisztelet elől elmenekült Rómába és onnan pedig a Szentföldre ment. Hét évet töltött itt a legnagyobb vezekléssel. Boldog volt, hogy azon a földön élhet, melyet az Úr Jézus is bejárt, ahol tanított, és csodáit tette. Hét év elteltével hazaindult.

Rómában találkozott egykori plébánosával, aki néhány hívével a Szentföldre indult. Gudiót nem ismerték meg, annyira megváltozott a sok viszontagság és böjt után. Miután felismerték, kérték, menjen velük a Szentföldre, legyen vezetőjük. Örömmel teljesítette kérésüket. A zarándokok a Szentföldön fertőző betegséget kaptak, nem lehetett rajtuk segíteni. Guido szeretettel ápolta őket, utoljára a plébános is meghalt, ekkor ő visszatért Németalföldre. A meghalt zarándokok rokonait felkereste, és átadta nekik utolsó üzenetüket.

Harmadszor is a laekeni templom sekrestyése lett. Nem sokáig szolgálhatta itt a földön a Jóistent. Az Úr 1012. esztendejében meghalt. Halála és ünnepe szeptember 12-én van. A belgák úgy tisztelik őt, mint az egyik legkedvesebb szentjüket.

Somlai József nyugdíjas plébános