kitűzők

Dég, 2011. július 24-30.

Idei táborunk sok érdekességet, és néhány kuriózumot is tartogatott…

Ezen a nyáron Fejér megyében, Dégen jártunk, ami azon felül, hogy csodálatos, s kevesek által ismert helyszín volt, legnagyobb megelégedésünkre és a vezetők, szülők legnagyobb örömére tökéletes ellátást is biztosított. Így, mivel nem kellett mosogatással, főzéssel, tálalással elvenni a szabadság drága idejét, ez évi, nyolcadik hittanos táborunk programjait illetően is igen gazdagra sikerült.

A nyolc év eseményeit most nem kívánom felsorolni – bár volna mit! –, de amit nem tudok elhallgatni: nem egy olyan fiatalunk jött velünk, aki szinte a szemünk előtt nőtt fel, és már nem gyermekként, hanem segítőként, kísérőként vett részt a tábor életében! Létszámunk is jelentősen megnőtt: a kezdeti huszonegynéhány főből több, mint nyolcvanra gyarapodott a gyerekek száma! Ez köszönhető többek között a programok sokoldalúságának, színességének, de azt hiszem, bátran írhatom: a tábor erkölcsiségének is. Fiataljaink java része hívő közösségünk tagjaiból került ki, s ez egy olyan erkölcsi pluszt, biztonságot nyújtott minden évben a szülőknek, hogy nyugodt lélekkel engedhették el velünk gyermekeiket.

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a szervezők és az önzetlen adakozók (volt névtelen is!) segítségét, akiknek köszönhetően egyetlen gyereknek sem kellett anyagi okok miatt otthon maradnia, illetve a táborban unatkoznia! Köszönjük nekik!

Büszkék vagyunk rá, hogy Dégen egy kicsit „feldobtuk” a helyi lakosság hitéletét; barátságok születtek közöttünk, amiben szerepe volt a barátságos focimérkőzésnek, – emelt fővel vesztettünk – Görbe atya látogatásának és a közös szentmisének.

Testünk, lelkünk és szellemünk is jóllakott e hét alatt: megismertük csapatjátékban a környéket, Bibliát olvastunk és tanulmányoztunk közösen, kézműves foglalkozást tartottunk, tollasoztunk, pingpongoztunk, nem beszélve a csapatok közötti focimeccsről, misét hallgattunk, és a fő attrakció: a ZUMBA-tanulás volt!

Zumba

A bátorságpróbát is igen jól állták a gyerekek…

Megtartottuk záró napi szalonnasütésünket, s még az ég is megkönnyezte búcsúnkat, mert a szalonnasütés kellős közepén eleredt az eső… A félig sütött szalonna – igazolom, mert megkóstoltam! – korán sem olyan ízletes, mint a ropogósra sült…

Amikor aztán hazaérve kipattantunk a buszból, a szülők arcára egy pillanatra ráfagyott a várakozó áhítat, ugyanis a szokásos dal helyett, amivel köszönteni szoktuk őket, egy vad, fergeteges zumbát vágtunk ki, hála Anita kitartó munkájának! Tudom, elég meglepő látvány lehetett a plébánia kertjében a zumbázó, közel nyolcvan gyerek, de azt hiszem, életre szóló élmény volt, míg megtanultuk, s az is, amikor előadtuk – szülőnek, kísérőnek, gyereknek.

Nehéz lesz kivárni a 9. táborunkat!

Szakács-Szentirmai Borbála

Tábor diákszemmel

Az idei hittanos táborban Dégen vendégeskedtünk. Odafele Székesfehérvár nevezetességeit néztünk meg, egy feladatlap kitöltése mellett. A szállásra érkezve megcsodálhattuk a nagy úszómedencét, de csak csodálhattuk, mert az időjárás csak egyszer-kétszer mutatott arra utaló jelet, hogy belülről is megtekintsük.

A csapatok, avagy nemzetségek elosztásakor megtudtunk, hogy Dávid családját fogjuk alaposabban megismerni a tábor ideje alatt. Minden nap Dávid királlyá válásának történetét állítottuk párhuzamba lelkünk „királlyá válásának” menetével. Nemcsak olvastunk a királyok koráról, hanem kézműves foglalkozások keretében magunk is elkészítettük Dávid otthonát, az Ószövetség legfőbb templomi eszközét a frigyládát és a benne tárolt tíz parancsolat kőtábláit.

Vadász bemutató

Bejártuk Dég utcáit, eláztunk a Festetics-kastély körüli erdőben, miközben a helyi vadász és kollégája, egy tacskókopó vadászkutya oktatott bennünket erdei ismeretekről. A vadász megmutatta, hogyan kell puszta kézzel eljátszani a „boci, boci tarkát”.

A Festetics-kastélyban is körülnéztünk, a kastély udvarán pedig geoláda után kutattunk. Nem maradt el a focibajnokság sem, sőt a dégi focicsapat is kihívott minket egy mérkőzésre, bár hiába tettünk meg minden tőlünk telhetőt, 2-1-re kikaptunk.

A tavalyról már ismert projektnap sem maradt el, igaz az előbb említett focimeccs és az esős idő félbeszakította ezt. Idén először, tollas bajnokságra is nevezhettünk a pingpong mellett. A táborban fizetőeszközt is használtunk, mely motivált minket a reggeli tornán való részvételre (a hívózene mellett), a szobánk rendben tartására és az egymásra figyelésre, ugyanis ezekért a dolgokért fabatkát kaptunk. Attól pedig tartóztatni próbált minket, hogy rosszul viselkedjünk, vagy poénos, de veszélyes dolgokat tegyünk egymással a csapatok megkülönböztetésére használatos színes kendőinkkel.

Emlékezetes maradt az utolsó két éjszaka is. Az utolsó előtti éjjel, nemcsak a szobánkénti külön zuhanyozó vizét élvezhettük, hanem a bátorságpróba során sárfürdőben is volt részünk. A búcsúéjszakán megrendezésre került a szokásos tábortűzi szertartás is. Egymás szórakoztatására Dávid történetéből átköltött humoros jeleneteket adtunk elő. A felnőttek jelenetéből, pedig megtudhattuk, milyen gondjaik is akadtak nagy fiainknak a bátorság próbán (polgárőrök igazoltatása). Hazafelé menet újból Székesfehérváron székeltünk, pontosabban egyik táborvezetőnk, Borika, rezidenciáját néztük meg, a Bory-várat. Elkészítettük csoportképünket, majd felmásztunk a vártornyokba is. Kistarcsára érkezve bebizonyosodott, hogy megérte elmenni a reggeli tornákra, ahol tanultunk is valamit, mégpedig azt, hogyan kell zumbát járni, amit a ránk váró szüleinknek el is táncoltunk és remélhetőleg ez esőtáncként is szolgált a nyár megmaradt részére.

B. Zs.
fotó: Méhes